Ecsém, az már mekkora királyság, hogy Kulka a nindzsa, a Scherer meg még mindig segghülye, a Kovács Lajosnak meg kilóg a segge a szado-mazo bőrszerkóból, a cigányok, ezek a mulatós-esküvőzős-lövöldözős népek pedig tankra szállnak, egy Tigrisre. Ja, és nem fogod elhinni, de egy japán buksza meg halomra irt mindenkit, és különben is, tele japcsival a film, ez most nagyon megy, és van a végén egy hidrogénbombás beszólás is, érted ugye, japánnak a bomba, na, attól aztán behalsz, de tényleg! És tényleg, bárcsak be lehetne halni az Argo 2 poénjain, azon, hogy a hollywoodi akciófilmekből ellesett beállítások milyen komikusan festenek a magyar ugaron, de ehhez több kell, mint hogy Kulka nindzsául néz, a Kovács–Scherer–stb.-csapat meg sokadszorra is elkáromkodja magát, igaz, ezt kétségtelenül ízesen. Az Argo 2 tanulsága, hogy kurvaanyád és kurvaanyád közt is van különbség, ha igazi színész anyázik, az mégiscsak jobb, mint egy amatőr gecifelkiáltás. Kétségtelen, hogy viszonylag kevés magyar filmben szerepel együtt szlovák vadászgép és gémeskúton egyensúlyozó nindzsa, mulatós cigányokkal megrakott világháborús tank és orosz hússaláta – a vágókat nem érheti rossz szó. Jó az is, hogy Árpa Attila horizontján nem a magyar műfaji belterj lebeg, hanem a nyugati referenciák, nem jó viszont, hogy e távlatossághoz nem társul más, mint néhány faszom beléd, egy Kossuth-díjas nindzsa és egy egész roma lagzi. A poénok pont azt a pojácát idézik, aki teli torokból nyerít a saját poénjain, miközben mindenki más igyekszik félrenézni. Félő, hogy siker lesz.
Az InterCom bemutatója
