Film

Avas krém

James Wan: Démonok között

  • Greff András
  • 2013. október 26.

Film

Az évből még három hónap hátravan ugyan, de nem kockáztatunk sokat, ha kijelentjük, hogy ami a kitermelt filmek súlyát illeti, 2013 az amerikai mozi legsoványabb esztendeje a Bonnie és Clyde bemutatása óta eltelt évtizedekben.

És ha a nagy egészet nézve így van, akkor vajon mit lehet elmondani a horrorfilm zsáneréről, amely immár hosszú évek óta feltartóztathatatlanul távolodik a tökéletes jelentéktelenség kopár sivatagai felé? Itt van például a Démonok között, ez a tengerentúlon kivételes kritikai és közönségfigyelemben részesült úgynevezett nagyvad, és a legtöbb, ami elmondható róla, annyi, hogy legalább nem franchise-termék vagy remake. Az eredeti ötletek abszolút hiányát figyelembe véve ugyanakkor ez sem több, mint szimpla formaság.

Lehet mondani persze, hogy a szellemjárta ház már a kezdetekkor is igencsak szűkös tárgyköréhez ma már egyszerűen képtelenség bármi érdemit hozzátoldani, de ezt a vélekedést még az elmúlt évtizedben is sikerült néhány - érdekes módon egytől egyig spanyol - filmnek eredményesen cáfolnia. Az Ördöggerinc a polgárháborús időszak titkaira, az Árvaház a lassan mérgező múltra, a nálunk idén bánatunkra csak DVD-n forgalmazott Mama pedig a javíthatatlan törések reparálási lehetőségeire igyekezett ráfókuszálni a kísértetfilm megszokottnak mondható keretei között. A Démonok között ezekkel szemben már-már lenyűgöző módon nem akar szólni az égvilágon semmiről, így mázsálásakor nem igazán marad más, mint a rémisztgetés hatásosságának szemügyre vétele. James Wan filmje ebből a szempontból tisztességesen indul, de ez persze minden kísértetfilm leghálásabb része: a jelek felfestése, hogy a nyikorgó hajópadlókkal felszerelt épülettel valami rémesen nagy baj van. Mire aztán kiderül, hogy mi is ez a baj, már el is szivárgott a filmből minden valós izgalom, és a nézőt csak a szánakozás savanyú íze tartja ébren, amikor is Wan dolgozata a kísértetklisék halmozásából hirtelen az Az ördögűző kopírozására vált. A nézők bevonása egyébiránt már csak azért is rettentően problematikus, mert a Démonok között néhány markáns karakter helyett egész focicsapatot mozgat: felnőttből négy van (két rémült szülő és ugyanennyi szellemvadász), gyerekből pedig egyenesen hat, úgyhogy ember legyen a talpán, aki úgy a negyvenedik perc környékén megmondja, hogy az a kislány, aki a legesélyesebbnek tűnik a démon kitüntetett figyelmére, pontosan melyik is a sok közül. A befejezés boldog, a kameramunka átlagos, a zene jelentéktelen: ez ma a legprímább ajánlat, amit a jenki horror felkínál.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.