Film

Avas krém

James Wan: Démonok között

  • Greff András
  • 2013. október 26.

Film

Az évből még három hónap hátravan ugyan, de nem kockáztatunk sokat, ha kijelentjük, hogy ami a kitermelt filmek súlyát illeti, 2013 az amerikai mozi legsoványabb esztendeje a Bonnie és Clyde bemutatása óta eltelt évtizedekben.

És ha a nagy egészet nézve így van, akkor vajon mit lehet elmondani a horrorfilm zsáneréről, amely immár hosszú évek óta feltartóztathatatlanul távolodik a tökéletes jelentéktelenség kopár sivatagai felé? Itt van például a Démonok között, ez a tengerentúlon kivételes kritikai és közönségfigyelemben részesült úgynevezett nagyvad, és a legtöbb, ami elmondható róla, annyi, hogy legalább nem franchise-termék vagy remake. Az eredeti ötletek abszolút hiányát figyelembe véve ugyanakkor ez sem több, mint szimpla formaság.

Lehet mondani persze, hogy a szellemjárta ház már a kezdetekkor is igencsak szűkös tárgyköréhez ma már egyszerűen képtelenség bármi érdemit hozzátoldani, de ezt a vélekedést még az elmúlt évtizedben is sikerült néhány - érdekes módon egytől egyig spanyol - filmnek eredményesen cáfolnia. Az Ördöggerinc a polgárháborús időszak titkaira, az Árvaház a lassan mérgező múltra, a nálunk idén bánatunkra csak DVD-n forgalmazott Mama pedig a javíthatatlan törések reparálási lehetőségeire igyekezett ráfókuszálni a kísértetfilm megszokottnak mondható keretei között. A Démonok között ezekkel szemben már-már lenyűgöző módon nem akar szólni az égvilágon semmiről, így mázsálásakor nem igazán marad más, mint a rémisztgetés hatásosságának szemügyre vétele. James Wan filmje ebből a szempontból tisztességesen indul, de ez persze minden kísértetfilm leghálásabb része: a jelek felfestése, hogy a nyikorgó hajópadlókkal felszerelt épülettel valami rémesen nagy baj van. Mire aztán kiderül, hogy mi is ez a baj, már el is szivárgott a filmből minden valós izgalom, és a nézőt csak a szánakozás savanyú íze tartja ébren, amikor is Wan dolgozata a kísértetklisék halmozásából hirtelen az Az ördögűző kopírozására vált. A nézők bevonása egyébiránt már csak azért is rettentően problematikus, mert a Démonok között néhány markáns karakter helyett egész focicsapatot mozgat: felnőttből négy van (két rémült szülő és ugyanennyi szellemvadász), gyerekből pedig egyenesen hat, úgyhogy ember legyen a talpán, aki úgy a negyvenedik perc környékén megmondja, hogy az a kislány, aki a legesélyesebbnek tűnik a démon kitüntetett figyelmére, pontosan melyik is a sok közül. A befejezés boldog, a kameramunka átlagos, a zene jelentéktelen: ez ma a legprímább ajánlat, amit a jenki horror felkínál.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.