És ha a nagy egészet nézve így van, akkor vajon mit lehet elmondani a horrorfilm zsáneréről, amely immár hosszú évek óta feltartóztathatatlanul távolodik a tökéletes jelentéktelenség kopár sivatagai felé? Itt van például a Démonok között, ez a tengerentúlon kivételes kritikai és közönségfigyelemben részesült úgynevezett nagyvad, és a legtöbb, ami elmondható róla, annyi, hogy legalább nem franchise-termék vagy remake. Az eredeti ötletek abszolút hiányát figyelembe véve ugyanakkor ez sem több, mint szimpla formaság.
Lehet mondani persze, hogy a szellemjárta ház már a kezdetekkor is igencsak szűkös tárgyköréhez ma már egyszerűen képtelenség bármi érdemit hozzátoldani, de ezt a vélekedést még az elmúlt évtizedben is sikerült néhány - érdekes módon egytől egyig spanyol - filmnek eredményesen cáfolnia. Az Ördöggerinc a polgárháborús időszak titkaira, az Árvaház a lassan mérgező múltra, a nálunk idén bánatunkra csak DVD-n forgalmazott Mama pedig a javíthatatlan törések reparálási lehetőségeire igyekezett ráfókuszálni a kísértetfilm megszokottnak mondható keretei között. A Démonok között ezekkel szemben már-már lenyűgöző módon nem akar szólni az égvilágon semmiről, így mázsálásakor nem igazán marad más, mint a rémisztgetés hatásosságának szemügyre vétele. James Wan filmje ebből a szempontból tisztességesen indul, de ez persze minden kísértetfilm leghálásabb része: a jelek felfestése, hogy a nyikorgó hajópadlókkal felszerelt épülettel valami rémesen nagy baj van. Mire aztán kiderül, hogy mi is ez a baj, már el is szivárgott a filmből minden valós izgalom, és a nézőt csak a szánakozás savanyú íze tartja ébren, amikor is Wan dolgozata a kísértetklisék halmozásából hirtelen az Az ördögűző kopírozására vált. A nézők bevonása egyébiránt már csak azért is rettentően problematikus, mert a Démonok között néhány markáns karakter helyett egész focicsapatot mozgat: felnőttből négy van (két rémült szülő és ugyanennyi szellemvadász), gyerekből pedig egyenesen hat, úgyhogy ember legyen a talpán, aki úgy a negyvenedik perc környékén megmondja, hogy az a kislány, aki a legesélyesebbnek tűnik a démon kitüntetett figyelmére, pontosan melyik is a sok közül. A befejezés boldog, a kameramunka átlagos, a zene jelentéktelen: ez ma a legprímább ajánlat, amit a jenki horror felkínál.
Az InterCom bemutatója
