Film

Az a bizonyos első év

  • 2013. március 28.

Film

Nincs unalmasabb, mint amikor egy mókázásba belefáradt hivatásos (bizonyos Dan Mazer, a Brüno és a Borat forgatókönyvírója, amúgy tévérendező) mindenáron viccelni akar. Tán nem véletlenül szerepel itt sem annyi rosszul előadott, humortalan, sőt kifejezetten tahó megjegyzéstől hatást remélő poén, s a poént követő döbbent, kínos csend - mint poénforrás.

A film valóságos balfékfesztivált kínál: humort nem értő, félreértő, rosszul előadó, többször előadó, bárgyúságokat humorként tálaló szerencsétlenekből a felhozatal erős. Közben lezajlik egy komolyan alig vehető marháskodás a "fiatal házasok álproblémái" tárgykörben. Szóra sem érdemes, csak a szokásos yuppie nyavalygás arról, hogy fel kell nőni, meg megtalálni önmagunkat, továbbá az "igazit", s egyéb, színes magazinokba való trendiskedés. Ami nem is lenne baj, ha közben jól szórakoznánk. Ha nem lenne a film maga is olyan, mint azok, akiket kiviccelni igyekszik. Nem gyilkolok le semmilyen csattanót, ha - kizárólag a filmben zajló tendenciák szemléltetése végett - ismertetem a csúcsjelenetnek szánt helyzetgyakorlat hatásmechanizmusát (úgy is, mint cseppben a tengert): lánykéréskor két galamb szárnyal fel zárt térben. Elszállnak a megkért (és sajnálatos módon már férjnél lévő) ifjú hölgy arca előtt, mögött, fölött, romba döntvén a meghitt vallomást. Szállnak egyszer. Szállnak kétszer. Nyolcszor. Tizenhétszer. A nőci előbb rémüldözik, aztán hadonászik is. Hát hogy bontakozhatna így ki egy románc? Találós kérdés a végére: vajon letojja-e végezetül a galamb a decens úrinőt?

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.