Film

Gibraltár

Film

Egy film cselekményét határterületre helyezni mindig kifizetődő: ahol kultúrák, nyelvek keverednek, könnyű elvegyülni, könnyű elveszteni (vagy direkt elhagyni) az eredeti identitást, könnyű elrejteni a bűnt, vagy akaratlanul bűnbe esni. Ezt a romantikus elképzelést vette alapul Julien Leclercq filmje is. A helyszín Gibraltár, ahol törékeny egyensúlyban, de érezhető feszültségben él egymást mellett többféle náció: az angolok és a spanyolok a napi bürokrácia szintjén birkóznak egymással, miközben a területre angol, spanyol, olasz, arab és ír bűnözők özönlenek, akik háborítatlanul bonyolíthatják kétes üzelmeiket. Ebben a közegben kerül két (illetve ezerféle) tűz közé a becsületes, de szegény bártulajdonos, Marc Duval, aki eleinte csak a francia vámügy, majd fokozatosan mindenki besúgója lesz, hogy családja megélhetését valahogy biztosítsa. Mint várható, sikertelenül próbál egyensúlyozni bűn és törvény között, és szinte menetrendszerű kiszámíthatósággal csúszik egyre lejjebb, s felejti el, hogy ki is valójában. Leclercq láthatóan nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minden figurát alaposan kidolgozzon, jellemüket és az őket mozgató motivációkat egy­aránt (kivéve a nőket, akik kezüket tördelve várják, hogy a férfiak megmentsék őket, illetve a stratégiai­lag fontos pillanatokban teherbe esnek). A rendező ráadásul az atmoszférát is igyekszik kellően sűrűvé tenni (ezt a nyomasztó, szinte túlvilági félsziget garantálja), ám a film menthetetlenül unalomba fullad, így a drámainak szánt végkifejlet sem meglepni, sem szíven ütni nem tud.

Forgalmazza a Mozinet

 

Figyelmébe ajánljuk

Ukrán menekültek Békés megyében: Már el tudjuk mondani magyarul

A Viharsarok közel 80 települése közül csaknem negyven városban és községben élnek ukránok. Többségében háborús menekültek, viszont a katonakorú férfiak teljesen hiányoznak. A Magyar Vöröskereszt térségi szervezete szerint 230-an élnek és dolgoznak Békésben, s már jó ideje a segélyszervezet székházában sajátítják el a magyar nyelvet.