Film

Gibraltár

Film

Egy film cselekményét határterületre helyezni mindig kifizetődő: ahol kultúrák, nyelvek keverednek, könnyű elvegyülni, könnyű elveszteni (vagy direkt elhagyni) az eredeti identitást, könnyű elrejteni a bűnt, vagy akaratlanul bűnbe esni. Ezt a romantikus elképzelést vette alapul Julien Leclercq filmje is. A helyszín Gibraltár, ahol törékeny egyensúlyban, de érezhető feszültségben él egymást mellett többféle náció: az angolok és a spanyolok a napi bürokrácia szintjén birkóznak egymással, miközben a területre angol, spanyol, olasz, arab és ír bűnözők özönlenek, akik háborítatlanul bonyolíthatják kétes üzelmeiket. Ebben a közegben kerül két (illetve ezerféle) tűz közé a becsületes, de szegény bártulajdonos, Marc Duval, aki eleinte csak a francia vámügy, majd fokozatosan mindenki besúgója lesz, hogy családja megélhetését valahogy biztosítsa. Mint várható, sikertelenül próbál egyensúlyozni bűn és törvény között, és szinte menetrendszerű kiszámíthatósággal csúszik egyre lejjebb, s felejti el, hogy ki is valójában. Leclercq láthatóan nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minden figurát alaposan kidolgozzon, jellemüket és az őket mozgató motivációkat egy­aránt (kivéve a nőket, akik kezüket tördelve várják, hogy a férfiak megmentsék őket, illetve a stratégiai­lag fontos pillanatokban teherbe esnek). A rendező ráadásul az atmoszférát is igyekszik kellően sűrűvé tenni (ezt a nyomasztó, szinte túlvilági félsziget garantálja), ám a film menthetetlenül unalomba fullad, így a drámainak szánt végkifejlet sem meglepni, sem szíven ütni nem tud.

Forgalmazza a Mozinet

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.