Film

Az ember, akit Ovénak hívnak

  • 2016. augusztus 14.

Film

Főhősünk mogorva majdnem-hatvanas özvegyember, aki nem finomkodik embertársaival: lakókörnyezetében nem tűri a zajongást, a szabályszegést, a visszaélést mások tehetetlenségével. Nem szereti, ha leértékelésnek nevezik az up­sellinget és gondoskodásnak az egész­ségpénztári ügyeskedést. De legfőként azt nem szereti, amikor nyegle ficsúrok, a vasúttársaság menedzserei „új lehetőségnek” nevezik az ő lapátra tételét – 43 évnyi szolgálat után, egyik napról a másikra.

Ebből az alaphelyzetből kibomolhatna a fogyasztói társadalom hazugságrendszerének kritikája, amelyben az átverés átverésnek, a hülyeség hülyeségnek neveztetik – a film alapját képező milliós olvasottságú, megnyerő stílusú lektűr ezzel kacérkodik. A filmváltozat létrehozója (Hannes Holm családi vígjáték-specialista) viszont a tolerancia üdvözítő voltáról szóló propagandaanyaggal próbál sikert aratni. Szakszerű könnyfacsarás közben tekintünk vissza Ove viszontagságos, tragédiákban gazdag életére, korai árvaságára, elvesztett gyermekére, megbénult, majd elhunyt feleségére. A propagandafázisban pedig lassan kiderül, hogy van ennek a zord embernek szíve, sőt ez a szív aranyból van és nagy. A mizantróp hős megnyílik bevándorló és homoszexuális embertársai felé, sőt még egy kóbor macskát is magához fogad. Mindezek azonban nem lejátszódnak, emberi reakciók segítségével közölt érzések és energiák összjátékaként, hanem bekövetkeznek, vagyis a színészek előadják a kívánatos mondanivalót. Ezek pedig egytől egyig szentimentális klisék közé ékelt felszínes jelszavak.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.