Film

Az ember, akit Ovénak hívnak

  • 2016. augusztus 14.

Film

Főhősünk mogorva majdnem-hatvanas özvegyember, aki nem finomkodik embertársaival: lakókörnyezetében nem tűri a zajongást, a szabályszegést, a visszaélést mások tehetetlenségével. Nem szereti, ha leértékelésnek nevezik az up­sellinget és gondoskodásnak az egész­ségpénztári ügyeskedést. De legfőként azt nem szereti, amikor nyegle ficsúrok, a vasúttársaság menedzserei „új lehetőségnek” nevezik az ő lapátra tételét – 43 évnyi szolgálat után, egyik napról a másikra.

Ebből az alaphelyzetből kibomolhatna a fogyasztói társadalom hazugságrendszerének kritikája, amelyben az átverés átverésnek, a hülyeség hülyeségnek neveztetik – a film alapját képező milliós olvasottságú, megnyerő stílusú lektűr ezzel kacérkodik. A filmváltozat létrehozója (Hannes Holm családi vígjáték-specialista) viszont a tolerancia üdvözítő voltáról szóló propagandaanyaggal próbál sikert aratni. Szakszerű könnyfacsarás közben tekintünk vissza Ove viszontagságos, tragédiákban gazdag életére, korai árvaságára, elvesztett gyermekére, megbénult, majd elhunyt feleségére. A propagandafázisban pedig lassan kiderül, hogy van ennek a zord embernek szíve, sőt ez a szív aranyból van és nagy. A mizantróp hős megnyílik bevándorló és homoszexuális embertársai felé, sőt még egy kóbor macskát is magához fogad. Mindezek azonban nem lejátszódnak, emberi reakciók segítségével közölt érzések és energiák összjátékaként, hanem bekövetkeznek, vagyis a színészek előadják a kívánatos mondanivalót. Ezek pedig egytől egyig szentimentális klisék közé ékelt felszínes jelszavak.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.