Az Érpatak-modell filmvásznon – Hírünk a világban

Film

Érpatak polgármestere tüntetést hirdetett a róla szóló dokumentumfilm díszbemutatójára, de az Urániában demonstráció helyett végül csak önreprezentációra futotta. Orosz Mihály Zoltán a BIDF-en járt. Tudósítás és kritika a filmről.

Az Érpatak-modell címmel mutatták be azt a dokumentumfilmet a Budapest International Documentary Festivalon (BIDF), amely a holland rendező, Benny Brunner kameráján keresztül jeleníti meg a kelet-magyarországi település polgármesterének, Orosz Mihály Zoltánnak az országban is egyedi rendszerét. A mintegy 1750 lakos ugyanis aszerint van két csoportra osztva, hogy megfelelően szolgálja-e a rendszert, azaz építő- vagy rombolótevékenységet folytat-e. Ez lenne a – film címében is jelzett – modell lényege, amelynek kitalálója legfőbb értéknek a rendet, a fegyelmet és a harcos lelket tekinti. Orosz Mihály Zoltán elmondása szerint egy jobb világot épít, csakhogy ezúttal is, mint oly sokszor, a függetlenként megválasztott (de erősen Jobbik-kompatibilis) polgármester úgy érezte, jogsérelem éri, de legalábbis minimum nettó igazságtalanság sújtja. Hiszen bár tegnap estig nem látta a róla és települési rendszeréről készült filmet, máris tiltakozni készült.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Megtelt az Uránia díszterme az érdeklődőkkel a The Érpatak Model második budapesti vetítésén, amelyre a szervezők a rendezőn kívül a film főszereplőjét, Orosz Mihály Zoltánt is meghívták. A polgármester jelezte is részvételi szándékát, de a BIDF szervezőinek tudomására jutott, hogy OMZ tüntetés formájában kívánja kifejezni nemtetszését, mert azt hallotta (!) a rendezőről, hogy az nem szereti a nacionalizmust. OMZ a kuruc.infó segítségével ezért körbeküldött egy felhívást, amelyben arra hívta fel a „hazafiak” figyelmét, hogy aki el akarja mondani véleményét „a nemzeti eszméket gyűlölő rendezőnek, nagy szeretettel várjuk, hogy közösen, mi is kifejthessük véleményünket a nacionalizmusról és a hazaszeretetünkkel kapcsolatban”.

„Fesztiváligazgatóként nekem ez a film egy a negyven közül. Mint filmrendező azt is gondolom, hogy bizony nem mi csináltuk meg ezt a filmet Magyarországon, bár van egy kollégám, Csillag Ádám, aki folyamatosan forgat hasonló témájú filmeket. Ezért is nagyon örültem, hogy egy magyar helyzetről egy alapos, komoly, átgondolt, szakmai szemmel objektív filmet csinált egy holland ember. Híve vagyok a vitának, a beszélgetésnek, csak az emberek ne lépjenek át egy határt, és ne úgy vitatkozzanak, ahogy az emberhez nem méltó” – mondta kérdésünkre Sós Ágnes rendező, a BIDF igazgatója a vetítés előtt.

Negyed hatkor kezdődött a film vetítése, és előtte alig volt nyoma tüntetésnek a Rákóczi úton. Két-két rendőr posztolt a mozi környékén, míg a Vas utca mellett vagy öt rendőrautó várakozott. Demonstráció sehol, ahogy Orosz Mihály Zoltán és társasága is csak ötkor érkezett az Urániához. Alig vettük észre a historikus maskaráiról, de minimum tollas kalapjáról ismert nagyhangú politikust, mert a díszbemutató tiszteletére (?) levetette egyéni öltözékét, és öltöny-nyakkendő kombinációban mondta el, nem kevés szitkot szórva a különböző médiumokra, hogy csupán azért van itt, mert szeretné megnézni a filmet, kíváncsi, „mennyire sikerült a rendezőnek meghamisítani a valóságot”. OMZ egy körülbelül 10 fős társasággal bevette az Urániát, ahol aztán sorra adta az interjúkat (nem szereti a kettős mércét, demokrácia így meg úgy stb.).

false

 

Fotó: Németh Dániel

Kísérete sem volt rest megnyilvánulni, egy férfi azt ismételte többször, hogy „elhoztuk a másságot, mert mi nagyon mások vagyunk”. Egy idősebb OMZ-drukker férfi papírból készült kis palesztin zászlót lengetett.

Kis késéssel és telt ház előtt indult a film vetítése, amelyre sok fiatal volt kíváncsi, meg politikusok is, például Pokorni Zoltán vagy Lendvai Ildikó. Sok filmest is láttunk. A vetítés a szervezők előzetes félelme ellenére rendben, bekiabálás és rendzavarás nélkül zajlott.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A film

A kelet-magyarországi Érpatak élén egy szélsőséges eszméket hirdető politikus kiskirályként viselkedik. Orosz Mihály Zoltán polgármestert az is jól ismerheti a híradásokból, aki éppenséggel nem tudja, hogy Érpatak a Közép-Nyírségben fekszik, Nyíregyházától 25 kilométerre, a politikust pedig, ha enyhén csökkenő támogatottsággal is, 2006 óta rendre megválasztják polgármesternek. A politikus állandóan megragadja a nyilvánosság adta lehetőséget, hogy felhívja magára a figyelmet: hol zászlót éget, hol akasztófával rendez jelenetet, hol a Pride-on hergeli az embereket, miközben hanyatló liberális demokráciáról, szennymédiumokról vagy épp Soros Györgyről szónokol. OMZ-ről és a „biztonságos otthont és erős hagyományőrző közösséget” adó Érpatakról szól Benny Brunner holland rendező dokumentumfilmje, amely nemcsak a politikust és körét, de a rendszer elszenvedőit, a település lakosait is bemutatja. Például az Orosz ellenlábasaként megjelenő Szöllősi Gábort, aki a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) érpataki munkatársa, a jogfosztottak képviselője; nagyjából az egyetlen ember, aki helyi szinten valóban szembe mer szállni a díszes jelmezeiről ismert politikussal. Brunner próbál informatív lenni: bemutatja a közmunka gyakorlatát, a mezőőrök tevékenységét, láttat és szóra bír sokféle helybéli lakost. OMZ erőskezű vezetőként sakkban tartja a település lakosait, lépten-nyomon videóra vetet mindent, úgymond dokumentál: filmezteti a közmunkát végzőket, felveteti a különböző ünnepségek műsora mellett a megjelenteket is. Ha kell, fenyeget, ahogy tette azzal a görögkeleti pappal, aki nem volt hajlandó úgy táncolni, ahogy ő fütyül; hatáskörét bőven túllépve oly módon tartatja be a törvényt, ahogyan arra sem polgármesterként, sem állampolgárként nincs joga. A dokuban is jól látszik, a településén kívül is hatalmat gyakorol, nem számít, hogy minderre normál esetben semmi lehetősége nem lenne. Mégis okkal valószínűsíthető, hogy mindez csak a felszín, az átlagos mindennapok csip-csup eseményeinek egyike-másika; amikor gyerekeket szakítanak el akár jogtalanul is a szüleiktől, vagy amikor épp paramilitáris díszeseményt celebrálnak például a Waffen-SS-re esküdve. Brunner filmjéből jó néhányszor hiányzik a dokumentumfilmes reflexió, így sokkal inkább hasonlít riportfilmre, mint dokura. És bár utószó címen tágítja az értelmezési keretet, bevágva Orbán Viktor tusványosi beszédét, és elhelyezi az érpataki modellt az illiberális demokráciának nevezett rendszer egészében, nem derül ki a filmből, hogy egy Magyarországon is unikális hatalmi struktúráról van szó Érpatakon, amely egy szélsőséges nézeteket valló politikus kreálmánya.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.