Film – Verzió 2013

A 14-es tábor

  • - greff -
  • 2013. december 1.

Film

Ha elfogadjuk Kertész Imre állítását, hogy a tények feldolgozhatatlansága a 20. század egyik jellegzetes élménye, akkor az Észak-Koreának nevezett súlyos anomáliát - ízlés- és gondolatvilágán, valamint a környezete felé gyakorolt gesztusain túl - már a puszta létezése miatt is az elmúlt évszázadhoz kell láncolnunk, amitől elevensége a jelenben csak még inkább nyomasztóvá válik.

Ezzel együtt számos módja elképzelhető a róla való beszédnek, és alighanem kötelessége is a művelt világnak, hogy például időről időre hangosan kikacagja az ország pojácáknak is nevetséges vezetőit.

Marc Wiese filmje azonban nem olyasmiről beszél, ami humorral volna megközelíthető. A német rendezővel a Koreai-félsziget sötét oldalának legfeketébb szegletébe kalandozunk: a büntetőtáborok mélyére, amelyek - alig pár száz kilométernyire az ázsiai popkultúra és szépségipar lüktető szíveként egzisztáló Szöultól - a gázkamrákat leszámítva egy az egyben felmutatják mindazt, amit a náci haláltáborokról megtanultunk. A politikai foglyok megalázására, megkínzására és kivégzésére létrehozott 14-es tábor belviszonyairól Shin Dong-hyuktól értesülünk, aki születésétől a szökése napjáig huszonhárom esztendőt töltött el a szögesdrótok árnyékában. Szabadulását azonban csak mások érzékelik egyértelmű diadalnak: a barakkuniverzumban szocializált férfi elveszetten szédeleg a szabad világban, és - akárcsak Kertész híres regényének a hőse - honvágyat érez, ha a tábori mindennapokra gondol. Ez a csendes és komor film az ő alakján keresztül egyszerre elmélkedik a túlélés és az elnyomás univerzális gyakorlatáról.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?