Film – Verzió 2013

A 14-es tábor

  • - greff -
  • 2013. december 1.

Film

Ha elfogadjuk Kertész Imre állítását, hogy a tények feldolgozhatatlansága a 20. század egyik jellegzetes élménye, akkor az Észak-Koreának nevezett súlyos anomáliát - ízlés- és gondolatvilágán, valamint a környezete felé gyakorolt gesztusain túl - már a puszta létezése miatt is az elmúlt évszázadhoz kell láncolnunk, amitől elevensége a jelenben csak még inkább nyomasztóvá válik.

Ezzel együtt számos módja elképzelhető a róla való beszédnek, és alighanem kötelessége is a művelt világnak, hogy például időről időre hangosan kikacagja az ország pojácáknak is nevetséges vezetőit.

Marc Wiese filmje azonban nem olyasmiről beszél, ami humorral volna megközelíthető. A német rendezővel a Koreai-félsziget sötét oldalának legfeketébb szegletébe kalandozunk: a büntetőtáborok mélyére, amelyek - alig pár száz kilométernyire az ázsiai popkultúra és szépségipar lüktető szíveként egzisztáló Szöultól - a gázkamrákat leszámítva egy az egyben felmutatják mindazt, amit a náci haláltáborokról megtanultunk. A politikai foglyok megalázására, megkínzására és kivégzésére létrehozott 14-es tábor belviszonyairól Shin Dong-hyuktól értesülünk, aki születésétől a szökése napjáig huszonhárom esztendőt töltött el a szögesdrótok árnyékában. Szabadulását azonban csak mások érzékelik egyértelmű diadalnak: a barakkuniverzumban szocializált férfi elveszetten szédeleg a szabad világban, és - akárcsak Kertész híres regényének a hőse - honvágyat érez, ha a tábori mindennapokra gondol. Ez a csendes és komor film az ő alakján keresztül egyszerre elmélkedik a túlélés és az elnyomás univerzális gyakorlatáról.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."