Magyar Narancs: A producere nem kapott szívszélhűdést, amikor eljutott a forgatókönyvben ahhoz a bizonyos jelenethez, ami azóta beszédtéma, hogy bemutatták az Állva maradnit Cannes-ban?
Alain Guiraudie: Melyik is lenne az?
MN: Az, amelyikben a film főhőse magáévá tesz egy halálra készülő öregembert.
AG: Nos, igen, Léo szodomizálja Marcelt, hozzásegítve az idős férfit a halálhoz. Nem hiszem, hogy az Idegen a tónál óta bárkit is meglepett volna, hogy mire készülök. Képzelje, a forgatókönyvben még a csecsemő is benn volt a szobában az aktus közben! Jó, hogy nem így lett.
| ||
MN: Szóval a producerének szeme sem rebbent?
AG: A szeme sem, fel volt készülve az ilyen jelenetekre. A forgatókönyv ismeretében pedig nagyon is kedve lett megcsinálni a filmet. Az Idegen a tónál után megjelent egy könyvem, abban sokkal keményebb dolgok vannak, mint ebben a filmben.
MN: Mi lehet még ennél is keményebb?
AG: Itt kezdődött az éjszaka – ez a könyvem címe. A főszereplő szerelmes egy idős emberbe. Plátói szerelem. De van egy testi szerelme is, a csendőrség egyik főembere. A viszonyokat némileg komplikálja, hogy ez a rendőr kínzásnak veti alá a főhőst, amiért az plátói szerelmet táplál az öreg iránt.
MN: E háromszögben mindenki férfi?
AG: Mindenki. De az öreggel nincs szex, bár maga a vágy sem egy kimondottan hétköznapi vágy.
MN: Mindent megmutat: van vagina és meredező hímtag, és még egy szülést is láthatunk premier plánban. Melyik számít ma nagyobb tabunak?
AG: Látványban szerintem a szülés a legdurvább. Manapság az apák is részt akarnak venni a szülésben, de nem hiszem, hogy ugyanabból a szögből követnék a gyermek világra jöttét, amiből mi mutatjuk.
MN: Szemből.
AG: Igen, szemből. A férfiak inkább az anya mellett állnak.
MN: Ön látott már élőben szülést?
AG: Egy olyan orvossal dolgoztam együtt, aki filmezni szokta a szüléseket, segédanyagul a szülésznőképzéshez. Élőben egyetlenegy szülést néztem végig, a többit filmen. Két nő volt, aki beleegyezett, hogy mi, filmesek is ott lehessünk a szülésnél, de az egyikük éjszaka szült, nem sikerült odaérnünk. Filmesként nagyon nehéz elkapni egy szülést.
MN: Ahhoz, hogy az ember felkészüljön a szexjelenetek megrendezésére, hasznos, ha előtte tanulmányozza a pornófilmek szakmai fogásait?
AG: Lélektelen technika az egész, engem a pornó művészileg nem izgat.
| ||
MN: De ha aktust rendez, gondolom, azért nem árt ismerni a technikai kivitelezés módjait. Például, hogy mennyire érdemes közel menni a lényeghez.
AG: A pornóban olyan szögeket mutatnak, amelyek egy normál filmben teljesen elképzelhetetlenek. Ezek a kérdések inkább az Idegen a tónál esetében merültek fel. Azt mutattam meg, ami még egy észszerű távolságból megmutatható és hiteles is.
MN: Méterben mennyi ez a távolság?
AG: Én szeretek legalább egy méterre maradni a színészeimtől. Képtelen lennék húsz centiről végigkövetni egy szexjelenetet. Az Idegen a tónál során a férfiszereplők közt volt minden: maszturbáció, felláció és ejakuláció, de penetráció nem volt. A penetrációt nem lehet lefilmezni.
MN: Miért nem lehet?
AG: Mert úgysem látod, nem láthatod, mi történik. Ahhoz tényleg olyan közel kéne menni a kamerával, ami számomra elképzelhetetlen.
MN: Azt rendezőként hogy éri el, hogy ha a férfi szereplőnek teljesítenie kell, akkor ne legyen gond? Rendelésre jön a gerjedelem?
AG: Ezt mindig dublőrökre bízom. Sosem találtam még olyan színészt, aki belement volna, hogy filmre vegyem, amikor feláll neki. Az Állva maradniban nem dublőr volt, a felálló hímtagot egy protézis helyettesítette.
MN: A film elején a főhős, ez a csellengő, értelmiségi alak, leszólít egy fiút az út szélén, azzal a szöveggel, hogy érdekes arca van, nincs-e kedve részt venni egy castingon. Önéletrajzi ihletésű pillanat?
AG: Utcán, vonaton, számos helyen csináltam már ilyet, de az út szélén még soha. Ezek részben szakmai leszólítások voltak, de volt, hogy egyszerűen csak ismerkedni akartam.
