Film

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Film

Az azonos című regény szerzője, Ransom Riggs bolhapiacokról gyűjtögetett össze nyugtalanító régi fotókat, melyeket némi átalakítással egy fikciós, fantasztikus történet szervezőelemeiként használ. A képekre épített történet néhol szakadozott, epizodikus és erősen támaszkodik a puszta atmoszférateremtésre.

Tim Burton elhagyta az eredeti mű szokatlan formáját, és egy kerekebb, lineárisabb cselekményt alkotott belőle. Így aztán egy szokványosabb, de egyáltalán nem rossz filmet kaptunk.

Vándorsólyom kisasszony (Eva Green tökéletes, habár pár éve ezt a szerepet még biztosan Helena Bonham Carter kapta volna) egy eldugott walesi házban különleges képességű gyermekeket rejteget, akikre hasonlóan különleges felnőttek (Samuel L. Jackson újabb ripacs ármánykodása) vadásznak, hogy örök életet nyerhessenek belőlük. Ebbe csöppen bele egy szorongó kamasz (az obligát Burton-alteregó). De nem a képességeiket jóra és rosszra használók ellentéte az érdekes (azt már láttuk ezerszer), hanem az, ahogy Burton a történések eredetének kettősségét felvillantja. Jake kalandjai éppenséggel felfoghatók intergenerációs traumaként is: befogadja nagyapja identitását és osztozik vele abban a képességben, hogy „látja a szörnyű dolgokat” – így a történet több réteget rejt, mint amennyit mutat.

A látványvilág már régen nem olyan felkavaró, mint a korai Burton-filmekben, de a rendező még így is becsempész egy-két megkapóan szürreális, stop-motion jelenetet. Az Éjsötét árnyékhoz képest határozott előrelépés történt.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.