film

Az üldözött

  • - kg -
  • 2014. szeptember 28.

Film

Anton Corbijn annyira jó fotós és kliprendező, hogy eddig szinte fel sem tűnt, mennyire nem tud játékfilmet rendezni. Viszont szépen és művészien helyezi el színészeit a tájban. Mivel a játékfilmesek közül is csak kevesen tudnak játékfilmet rendezni, Corbijn aprócska történetvezetési hiányosságai alig tűntek fel eddigi filmjei (az Ian Curtisnek emléket állító Control és a George Clooney arc­élének emléket állító Az amerikai) során, mostantól meg azért nem fognak, mert Corbijn kész filmessé képezte ki magát.

Az üldözöttben csak ritkán kell furmányosan megkomponált képeken érdekes nagyvárosi épületkompozíciókban gyönyörködni, megteszi Philip Sey­mour Hoffman meggyötört ábrázata is. Ahogy Hoffman régi jól begyakorolt savanyú ábrázatával (az élet szar, de ember küzdj, és bízva bízzál) elpöcköl magától egy cigarettacsikket, az igazi dráma, ámbár nem újdonság, hiszen Hoffman – egyik utolsó alakítása ez – már életében a legnagyobb cigarettapöckölők közé tartozott. A színész legkedveltebb gesztusainak best of válogatását adja, míg körülötte egy másik best of válogatás fut; John le Carré kémvilágának legnépszerűbb elemei váltják egymást. Le Carrénak, mint mindig, ezúttal is a kémvilág szürkéjének ötven árnyalatát köszönhetjük, amibe – kötelező aktualitás gyanánt – a muszlim terroristaveszélyt keveri bele és a nyugati világok paranoiá­ját. Meg egy szürke, de alapvetően erényes kémet, egy elhízott irodai lovagot. Őt játssza Hoffman, akinek Brühltől Hossig a német színjátszás színe-java statisztál.

A Fórum Hungary filmje

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.