Vagy amikor szitává lő száz-kétszáz terroristát egy dóroszlopszerű géppuskával, és örül – és ha Stallone örül, akkor mi is örülünk, ennyire egyszerű ez ezúttal is.
A jelentős filmművésszel a már megszokott társak (Schwarzi, Couture és mindannyiunk kedvence, a Frankenstein monstrumára emlékeztető exvegyész, Dolph Lundgren) mellett együtt mulat Antonio Banderas mint vígjátéki elem, Wesley Snipes mint késspecialista, és még Harrison Ford is feltűnik, aki annyira pocsék, hogy a szintén új elemként bevetett fiatal sportolók színészfejedelmeknek tűnhetnek mellette. Hőseink (és ellenfelük, Mel Gibson) ezúttal nem vesznek el a kikacsintós egysorosok óceánjában, Patrick Hughes rendező ehelyett tisztességes golyózáporokba vezényli őket – a film első és utolsó felvonása így már megközelíti a hőskor remekeinek, mondjuk a Kommandónak az élvezeti értékét. Közben kicsit uncsi a dolog, de a lényeg, miszerint stílust és karizmát bizony képtelenség pénzért venni, így is átjön.
A Pro Video bemutatója
