Film

Steve McQueen Éhség című filmjében robbant a filmes köztudatba. A szégyentelenben - amely nemrég került a magyar mozikba - újra összeáll felfedezőjével, hogy megrajzolják egy szexfüggőségben szenvedő férfi portréját. A torontói és a San Sebastián-i filmfesztiválon is beszéltünk vele.

Amikor Sztupa és Troché a Placa Catalunyán följöttek a metróból, szinte rögtön elnyelte őket a kikötőhöz vezető híres sétálóutca, s mi - be kell ezt vallani - szem elől tévesztettük őket. Felhívtuk Ómafát, hogy megtudjunk valamit, de kinyomott. Most itt állunk, semmit nem tudván.

Épp csak véget ért a Való Világ hatszázhuszonharmadik szériája, máris egy újabb televíziózástörténeti katarzis részesei lehetünk: tíz év pereskedés után Friderikusz újra az RTL Klubon tündököl. A szerda esti adás előtt legalábbis ezt gondoltuk – most ezt annyiban módosítanánk, hogy Fridi újra az RTL Klubon… ööö… izé… van.

Szép, literátus film. Gondosan tervezett díszletek, jelmezek, akkurátusan megírt forgatókönyv szolgálja a "nagy ember esendő élete" kategóriás elmélkedés kulturált kivitelezését.

Leila Hatami iráni színésznő az egyik főszereplője annak a komplex családi drámának, ami vasárnap megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart. Hatamival még januárban beszélgettünk a szerbiai Kustendorf filmfesztiválon az erős rendezői kézről, a politikai kérdések fel-felbukkanásáról és arról, hogy mit jelent a Nader és Simin – Egy elválás történetében a főhősnő vörös haja.

Van, aki katonaruhában látja maga előtt Ben Gazzarát, másnak maffiózóöltönyben jelenik meg, de ha van igazság legalább az égben, akkor egy borzasztó zsabós ingben kell elénk lépnie a hatvanas éveket búcsúztató Londonban.

Kerek évfordulóhoz ért az Oscar, 16 híján ez volt a 100. alkalom, hogy Hollywood (+ vendégmunkások, bedolgozók) leborult önnön nagysága előtt. Unalmas borulás volt.

Amikor Sztupa és Troché egymás íróasztalára lökdösték át a Vonyarc-aktát, teljes volt a tanácstalanság.

George Clooney emberbarát, sokat tesz a békéért, filmrendezőként állást foglal a jó ügyekért, amit nem lehet eléggé értékelni. Bizonyára jó színész is, csak nem látszik rajta.

Nemrég mutatták be a mozik a Moszkva tér, a Szezon és az Overnight rendezőjének negyedik nagyjátékfilmjét, a magyar-holland-török-ír koprodukcióban készült Isztambult. Erről kérdeztük.

Az ember, ha hamburgerre vetemedik, szemet huny a gyanús eredetű húsnemű, a felfújt tészta és az adalék anyagok sokasága felett, és a hozzá dukáló, pofátlanul egészségtelen barna italtól sem várja el egy nemes bor bukéját.

A magyar szinkronszakma legelismertebb fordítójával szerzői jegyekről, virtuóz káromkodásról és rajongói sértődésekről beszélgettünk.