Oscar-másnaposság

  • - köves -
  • 2012. február 27.

Film

Kerek évfordulóhoz ért az Oscar, 16 híján ez volt a 100. alkalom, hogy Hollywood (+ vendégmunkások, bedolgozók) leborult önnön nagysága előtt. Unalmas borulás volt.

Harvey Weinstein már a 2013-as Oscar-kampányra készül, a Hollywood Boulevard-t takarítják, a kevésbé tehetősek pedig már elindultak, hogy visszaszolgáltassák bérelt szmokingjukat. Akik viszont a sajátjukban érkeztek, és még híresek is, a Vanity Fair vagy Elton John hagyományos partiján veregetik egymás vállát, és szórakoznak kifulladásig. Hogy mennyire exkluzív egy ilyen parti, például a Vanity Fair világra szóló rendezvénye, annak Michael Caine egy egész fejezetet szentelt magyarul is olvasható önéletrajzában: „Három piszoár volt. A két szélső foglalt lévén a középsőhöz álltam… Rupert Murdoch és George Lucas társaságában találtam magamat.”

Elképesztő piszoárélmény, szent igaz − a győzteseknek valami hasonlóban lehet részük ezekben az órákban is. Vajh’ kiderül-e valaha is, kik álltak az öt Oscar-díjjal jutalmazott The Artist – A némafilmes rendezője, Michel Hazanavicius jobbján és balján a kérdéses pillanatban? Ennél izgalmasabb kérdés aligha vetődhet fel az Oscar-eredmények láttán, hacsak az nem, hogy mennyi lehet a műsorvezetőnek álcázott Billy Crystal gagmanjeinek díjazása – akármennyi is, szegény Billy poénszegény fellépését látva (illetve helyenként átaludva) azt kell vélelmeznünk, Oscar-poénírónak lenni egyike lehet a legjobb nyugdíjas állásoknak. Ha az ember már nem kell a Disney családi filmeket gyártó divíziójának, csak át kell sétálni az Amerikai Filmakadémia felvételi osztályára, és kicsit visszavenni a merészségből.

Alva veszítettem el

Talán még soha ennyire nem volt figyelemmel a Filmakadémia a magyarok tarthatatlan helyzetére, arra a sokszor sérelmezett körülményre, hogy ami Hollywoodban délután, az bizony Budapesten hajnal. Bár hivatalosan a mozi magasztos élménye volt az est főtémája (a felkért sztárok hosszan sorolták is, hogyan vesztették el – mármint kinek mi volt az első moziélménye), valójában az alvás fontosságáról szólt az idei Oscar. Olyannyira álmosító volt a gála, hogy cseppet sem lennénk meglepve, ha a Nader és Simin – Egy elválás története című iráni film (elismerő kritikánk itt) papírforma győzelmét Nader és Simin – Egy elalvás története címmel dekódolták volna a fáradt magyar agyak – egy ilyen eset már tudomásunkra is jutott.

Meryl Streep, Jean Dujardin


Meryl Streep, Jean Dujardin

Fotó: REUTERS

Az, hogy a Narancs véleményével dacolva (elmarasztaló kritikánk itt) a The Artist tarolt az előkelő (legjobb film, rendezés, férfi főszereplő, zene, kosztüm) kategóriákban, legfeljebb azokat érhette váratlanul, akik jó ideje minden kapcsolatot megszakítottak a külvilággal. Ami pedig a további izgalmakat illeti… Valamit kellett adni Scorsese-nek – adtak. Alexander Payne-nek – adtak. A segítségnek – adtak. Woody Allennek – adtak. Christopher Plummernek – adtak. Payne az Utódokért (közel 2000 karakterben küldtük el a melegebb égtájú Hawaiira – itt) egy legjobb adaptált forgatókönyves, Woody az Éjfélkor Párizsbanért (visszhangban mondtunk oda neki – itt) egy legjobb eredeti forgatókönyves Oscart könyvelhetett el, A segítség statisztikáit pedig Octavia Spencer mint legjobb női mellékszereplő segítette ki. Plummer burkolt életműdíjat kapott, az ürügyet a Kezdőkben nyújtott alakítása adta – dicsértük mi is egy DVD-kritikában.

Szegény Scorsese, nemcsak a műsorvezető testközelből előadott szerenádját kellett elszenvednie, de legkésőbb akkor, amikor a legjobb hangvágás díjában részesült (A leleményes Hugóért – csütörtöktől a mozikban), neki is leeshetett, hogy idén az Akadémia csak udvariaskodik vele mint régi, megbecsült tagdíjbefizetővel (bár, meglehet, ingyenes a tagság). A hangvágás fontos, az operatőri munka (azt is elvitte a Hugo) meg még fontosabb, de ezeket a kategóriákat – meglehetősen lekicsinylő módon − technikai kategóriákként szokás emlegetni. Hiába nagy dolog egy hangvágás- vagy egy hangkeverés-Oscar, soron kívüli whiskey nem jár érte a Vanity Fair büfépultjánál (a Hugo 5 technikaiban – köztük az operatőriben − nyert).

Amiért viszont jár, az a legjobb női főszereplő Oscarja. Beszédtéma lesz, még legalább 24 óráig, Meryl Streep győzelme − sokat elmond a hitchcocki feszültségről, hogy az idei gála egyetlen kvázimeglepetését Streep győzelme jelentette (megsemmisítő kritikánk A Vasladyről itt), hiszen sokan (de ezek szerint nem elegen) A segítségben szereplő Viola Davist vizionálták befutónak.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.