Film

Az útvesztő

  • 2014. október 25.

Film

Ha az ember egy kukoricásban akar elbújni emeletnyi magasságú óriás-skorpió-biorobot elől, akkor nem elég, ha lesunyja a fejét, és csendre inti a haverokat, de célszerű előzőleg a kezében lévő fáklyát is eloltani – e tanulsággal lesz gazdagabb, aki megtekinti ezt a filmet.

Amelyben van ugyan sztori – rejtélyes labirintus fogságában emlékeiktől, identitásuktól megfosztva tengődő fiatalemberek szabadulnának a vérengző szörnyekkel őrzött falak közül –, de az csak afféle laza alibi, felszínes, áldisztopikus baromság. A lényeg, hogy a létező összes akciófilmes klisé (durva küzdelmek, sok vér, nyálka, ordibálás, fogvicsorgatás, ill. férfibarátság, önfeláldozás és vállalkozó szellem tárgykörében elővezetett szentimentális időhúzás) felvonultatása után a műanyag hősök eljussanak addig a pontig, ahonnan a következő, nyilván még több CGI-hatásvadászatot felvonultató mozgókép majd kezdődni fog. Ez ugyanis csak Az útvesztő I. Lesz kettő is, meg három, meg videojáték, ami egy ilyen üzleti vállalkozáshoz kell. És akkor a fogyasztó majd otthon is leülhet a komputere elé, hogy saját élete elől a gusztustalan gigarovarok ellen vívott digitális küzdelmek útvesztőjébe meneküljön.

Továbbá. Csámcsogó-szürcsölő emberpárok társaságában élvezhettem végig a mozit. Tehát olyan férfi, aki ilyesmire hordja a barátnőjét (elvégre kellenek a közös élmények) minden kétséget kizáróan: létezik. Ez a másik tanulság.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.