Film

Az útvesztő

  • 2014. október 25.

Film

Ha az ember egy kukoricásban akar elbújni emeletnyi magasságú óriás-skorpió-biorobot elől, akkor nem elég, ha lesunyja a fejét, és csendre inti a haverokat, de célszerű előzőleg a kezében lévő fáklyát is eloltani – e tanulsággal lesz gazdagabb, aki megtekinti ezt a filmet.

Amelyben van ugyan sztori – rejtélyes labirintus fogságában emlékeiktől, identitásuktól megfosztva tengődő fiatalemberek szabadulnának a vérengző szörnyekkel őrzött falak közül –, de az csak afféle laza alibi, felszínes, áldisztopikus baromság. A lényeg, hogy a létező összes akciófilmes klisé (durva küzdelmek, sok vér, nyálka, ordibálás, fogvicsorgatás, ill. férfibarátság, önfeláldozás és vállalkozó szellem tárgykörében elővezetett szentimentális időhúzás) felvonultatása után a műanyag hősök eljussanak addig a pontig, ahonnan a következő, nyilván még több CGI-hatásvadászatot felvonultató mozgókép majd kezdődni fog. Ez ugyanis csak Az útvesztő I. Lesz kettő is, meg három, meg videojáték, ami egy ilyen üzleti vállalkozáshoz kell. És akkor a fogyasztó majd otthon is leülhet a komputere elé, hogy saját élete elől a gusztustalan gigarovarok ellen vívott digitális küzdelmek útvesztőjébe meneküljön.

Továbbá. Csámcsogó-szürcsölő emberpárok társaságában élvezhettem végig a mozit. Tehát olyan férfi, aki ilyesmire hordja a barátnőjét (elvégre kellenek a közös élmények) minden kétséget kizáróan: létezik. Ez a másik tanulság.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.