Az amerikai költő, Oliver Wendell Holmes 1859-ben publikált esszéjében a fényképet emlékező tükörhöz hasonlította. Holmes a "mechanikus objektivitás" korában élt és alkotott, amikor az uralkodó felfogás szerint a szubjektív megfigyelő beavatkozásának és értelmezési kísérleteinek radikális visszafogásával lehetséges a valóság és a természet objektív ábrázolása. Az alkotó, a művész, a tudós, a megfigyelő szerepét mechanikus folyamatoknak kell átvenniük, hogy áttételek nélkül sikerüljön közel férkőzni a valósághoz.
Ma nem a vita contemplativa világában élünk: nem hisszük, hogy a világfürkésző szemünkre vár türelmesen, hogy passzívan felkínálja magát a tiszta valóság közvetlen ábrázolásának. Ma úgy képzeljük, hogy a külvilág hat ránk, amiképpen mi is folyamatos beavatkozásunkkal alakítjuk a bennünket körülvevő világot, amelyet megváltoztatunk, miközben tanulmányozzuk, manipuláljuk, hiszen csak így szerezhetünk felőle értelmes ismereteket, csak így ismerhetjük ki a természetét.
Képekkel túlzsúfolt korunkban, amikor a szövegek helyét is képek veszik át, a múlt elsősorban ezekben él, ám tudjuk, hogy nem ártatlanok, nem tiszták, nem manipulálatlanok; nem alkalmasak arra, hogy közvetlen betekintést nyerjünk általuk a világ dolgaiba. A dokumentarista nemcsak a kamerát tartja a kezében, de a filmkészítés egész folyamatát; nem a valóságot, hanem a rendező filmjét nézzük. Az állandó hírek világában úgy tűnhet: az erőszak az igazság, a valóság emblémája. Ha a dokumentumfilmes meg akarja győzni a nézőt alkotásának valóságtartalmáról, túlságosan gyakran kell erőszakos képekhez, eseményekhez, történetekhez folyamodnia, mintha nem is lehetne más eszközt találni a dokumentarista hitelesség megteremtéséhez.
Komoly dokumentaristák mindig tudták, hogy a filmes és a néző között hallgatólagos megállapodás létezik: egy "valóságteszten" kell a filmnek átmennie ahhoz, hogy eleget tegyen az elvárásoknak. A teszt sosem pontosan formalizált, nincsenek leírt, át nem hágható szabályai, de a néző arra vár, hogy a filmes meggyőzze: bőrét vitte a vásárra azért, hogy feltárja azt, amit a világból megmutatásra fontosnak lát. Nem a képek témája, az ég színe, a vér mennyisége, nem a műfaja teszi a dokumentumfilmet; nem a cinéma vérité, nem a mobiltelefonon az eseménnyel egy időben rögzített felvétel garantálja a kép igazát, hanem a filmkészítő látható, bizonyítható igyekezete, ambíciója, megközelítése, a történetileg mindig változó, ám létező dokumentarista stratégia. Nem hiszünk már semmiféle automatizált, előre szabályozott folyamatnak, amely biztosítéka lehetne a valósághűségnek (amely különben a mechanikus objektivitás kora előtti ambíció volt, ezzel éltek a herbáriumok illusztrátorai, hogy valóságosabb növényeket hozzanak létre, mint a természet esetleges teremtményei). Ellenkezőleg és paradox módon azt a rendezői, filmkészítői tervet keressük, amelynek megvalósulása biztosíthatja, hogy olyat látunk, amilyet talán még sosem, úgy láthatjuk a saját világunkat, ahogyan még sosem tekintettünk rá. Nem a rendező hiányát akarjuk, ellenkezőleg, a nyilvánvaló rendezői szándékot, az értelmes, tisztességes értelmezés esélyét. Nem az alkotói szubjektum önmegtartóztatását, hanem a szükséges beavatkozás elfogadható magyarázatát.
Rév István
OSA Archívum
Az ötödik év
Az ötödszörre megrendezett fesztivál ötnapos programja ismét gazdag választékot kíván nyújtani a világ dokumentumfilm-terméséből.
Az idei Verzió Nemzetközi Panoráma 26 ország 30 filmjét kínálja - egy kivételével valamennyi magyarországi ősbemutató. Ezt egészíti ki a 10 hazai díjnyertes vagy premierfilm. A kortárs munkákat 5 klasszikus mű helyezi történelmi kontextusba; Jean Rouch, Errol Morris, Gazdag Gyula, Krzysztof Kieslowski és Robert Drew mind a műfaj mesterei. A Tükörcserepek Kína történelméből c. összeállítás széles választékát adja a provokatív és feltáratlan témáknak, amelyek nemcsak a mai Kínára vannak hatással, de a világ egészére is. A Fesztivál Keresztutak programjának idei vendége a DOK Leipzig, mely tematikailag sokszínű, díjnyertes filmeket mutat be az utóbbi évek terméséből.
Öt éve alatt a Verzió hagyománnyá tette az emberi jogi filmfesztivált Budapesten, és reményeink szerint hozzájárult a világ dokumentumfilm-készítésének jobb megismertetéséhez. Választásaink visszaigazolását láthatjuk abban, hogy filmjeink felkeltették a magyar filmforgalmazók és tévécsatornák figyelmét. Bízunk benne, hogy programjaink idén is széles nézősereget vonzanak, és a filmekből minél többet viszontlátunk majd a mozikban. Várunk mindenkit 2008. november 4-9. között, a Verzió ötödik születésnapjának programjain!
Oksana Sarkisova
programigazgató
