Szupermodellversenyt nyert 1995-ben, szerepelt a Marie Claire, a Vogue, az Elle címlapján, olyan divatházaknak dolgozott, mint az Yves Saint-Laurent, a Christian Dior vagy a Chanel. Jelenleg egyetemre jár, és Mispál Attila-szemledíjas. A fény ösvényei című filmjének főszerepében látható, melyben egy megégett modellt alakít.
Magyar Narancs: Teljesen felhagyott már a modellszakmával?
Cseh Anna Mária: Jelenleg Thierry Mugler Angel parfümjét képviselem. A fotózásokat már megejtettük, most különböző rendezvényeken veszek részt ennek kapcsán. Thierry különös álma ez az illatkompozíció - ezelőtt soha senki nem készített még olyan parfümöt, amelyben nincs semmiféle virágillat, az Angelben azonban csupa olyan összetevő van, amit meg lehet enni. Vattacukor, vanília, csokoládé, likőrök, gyümölcsök. Mugler azon sokoldalú divattervezők közé tartozik, akik művészi színvonalon művelik a divatszakmát - így utólag látom csak, hogy a pályám során mindig ilyen emberek vonzódtak hozzám. Számomra a divat valamiféle álomba ágyazódott művészet, a kultúra része, ami mára egyre erősebben kommercializálódik.
MN: Tömegtermelés uralkodik?
CSAM: A századelő nagy divatház-alapítói, akik kézműves mesterséggel űzték a ruhakészítést, Yves Saint-Laurent, Christian Dior, Lanvin fénykora leáldozóban, és a helyükre egyre több új divattervező érkezik, akik másképp gondolkodnak a nőkről és a divatról. Ez természetes, hiszen azóta nagyot fordult a világ. Ma már inkább a márkanév számít, mint a minőség. Az én kedvencem az haute couture, ami olyan egyedi tervezésű ruhákat jelent, amelyek kézimunkával készülnek. Ezek igazi mesterművek, egy-egy ruhán akár hétszáz órán keresztül is dolgozik egy műhely - emellett létezik a pret-a-porter vonal, vagyis a konfekció. Az haute couture-re van még ugyan kereslet, de egyre kevesebb divatház engedheti meg magának, hogy ilyen ruhákat készítsen.
MN: Hogyan fest egy divat-évad?
CSAM: A divatnak alapvetően négy fővárosa van: Párizs, Milánó, London, New York. Rajtuk kívül vannak kis központok is, ahol szintén értékes munka folyik, például Madrid, Barcelona, Tokió. A divattervező és csapata számára a szabástól a bemutatóig féléves munka, amíg létrejön egy kollekció. Januárban és júniusban vannak az haute couture-bemutatók, márciusban és októberben mutatják be a pret-a-porter ruhákat. Egy-egy szezon alatt nagyon nagy a hajtás, ahogy New York befejeződött, másnap már kezdődik is London. Egy modellnek látszólag van két perce, amikor bemutathatja a ruhát, ami mögött azonban rengeteg a háttérmunka. Ahhoz, hogy valaki ebben a szakmában sikeres legyen, sokkal több kell, mint puszta fizikai adottság. Ez csak az alap - ajándék a természettől.
MN: Ön szerint mitől jó egy modell?
CSAM: Eileen Ford, aki a legelső ügynökséget, a Ford Modellügynökséget alapította, amelyikhez én is tartoztam, X-faktornak nevezi ezt, ami valami kisugárzás-félét jelent. Ha ő sem tudta pontosan megfogalmazni, én sem tudom.
MN: Az ügynökségekkel menynyire szoros a kapcsolat?
CSAM: Egy modell az ügynöksége kezébe adja az életét, ami nagy bizalmat feltételez. Minden ügynökségnek van egy bizonyos profilja, a Ford, akikkel én dolgoztam, például a klasszikus szépségeket képviselik. Egy ügynökségen több booker dolgozik, egyhez-egyhez több lány is tartozik, velük állnak kapcsolatban.
MN: Törvényszerű, hogy egy modell idővel a vásznon is kipróbálja magát?
CSAM: Az átalakulás a színészethez hasonlóan nagyon fontos része a modellkedésnek is, tán ez az egyetlen közös bennünk. Egy fotózáson egy modell szaggatott beállásokkal dolgozik, a film viszont mozgókép; a divat mesterségesebb, a külcsínre megy rá, a színészet ennél sokkal, de sokkal mélyebb, a lélek tereibe enged bepillantást. A modellkedés szerintem egy szakma, a színészet pedig hivatás, mesterség.
MN: A fény ösvényei főszerepét miért vállalta el?
CSAM: Nagyon tetszett a forgatókönyv, első olvasásra rögtön a hatása alá kerültem, és természetesen a rendező, Mispál Attila személye sem volt elhanyagolható. A film látszólag egy leépülés története, de a végső kicsengése nagyon is pozitív. Arról szól, hogy létezhetnek csodák, nem marad minden negatív. Ez a remény filmje. Látszólag két ember élete pereg a vásznon, egy ötvösé és egy modellé, engem mégis történetük univerzalitása ragadott magával. Magától értetődőnek vesszük, hogy beszélünk, járunk, hallunk, látunk, de mi van akkor, ha nem? Annak örülnék a legjobban, ha minél többen megnéznék a filmet, és gondolkodásra késztetné a nézőket. A fény ösvényeit két éve készítettük, az életem azóta teljesen más irányt vett. A forgatás hatalmas élmény volt, de őszintén szólva nem gondolkodom folytatásban. Eddig a külsőm révén érvényesültem, most az eszemmel szeretnék, ezért is kezdtem egyetemre járni. Most ezt tekintem kihívásnak.
MN: Könnyű eltűnni a divat világából?
CSAM: Sok a szép lány, nagy a verseny, seperc alatt ki lehet kerülni a körforgásból. Két éve hazajöttem, mert úgy gondoltam, hogy mindent elértem, amit akartam - a divatszakmában nagy szó, ha valakit tíz éven keresztül számon tartanak. Vannak modellek, akik egyik pillanatról a másikra robbannak be és elárasztják őket ajánlatokkal, és vannak olyanok, mint például én, akik szép lassan másszák meg a lépcsőfokokat. Amikor gyerek voltam, kevés divatmagazint lehetett kapni Magyarországon, külföldieket meg végképp nem. Egyszer kaptam egy igazi divatújságot, amiben megláttam egy Yves Saint-Laurent-parfüm hirdetését - a színvilág, az, amit a kép sugárzott, nagyon megfogott, annak idején azt kívántam magamnak, hogy legalább egyszer dolgozhassam vele... ' azon tervezők egyike, akik nagyon tisztelik a modelljeiket. A bemutatók után minden modellnek névre szólóan ad virágcsokrot.
MN: Mostanában Kate Moss drogbotrányától hangos a világsajtó. Mennyire jellemző ez a történet?
CSAM: Engedje meg, hogy ne foglalkozzam emberekkel személy szerint. Nekem mindig megvolt a saját hitvallásom, aminek a szellemében dolgoztam. Ha felütsz egy értelmező szótárat, és megnézed, hogy mit is jelent a modell szó, azt látod többek közt, hogy "példamutatás". Kell elhivatottság ehhez a szakmához. Nem gondolom, hogy ez a munka egy misszió, de ha az ember a szépségiparban dolgozik, és másnap egy krémet ad el a televízióban, nem engedheti meg magának, hogy drogokat szedjen, roncsolja a szervezetét. Ez nem férhet bele. Ha valaki a szépséget és az egészséget reklámozza, nem cselekedhet ellene. Kérdés, ki mennyire veszi komolyan mindezt. Igen, előfordulnak a divatszakmában is ilyen történetek, de sajnos más előadó-művészi pályán szereplőknek is gyakori problémája ez.
MN: Nemet mondani lehet?
CSAM: Természetesen, sőt néha kell is. Egy modell a saját maga főnöke, őt fotózzák, ezért ő dönt. Vannak persze olyanok, akik azt hiszik, megmondhatják, hogy mit csináljÉ de mivel a bőrömet én viszem, vittem a vásárra, nem lehetett rábeszélni arra, amit nem akartam. A mesterektől a jó tanácsokat azonban érdemes megfogadni.
