Magyar Narancs: A filmszemle produceri díjasa. Pár éve azt nyilatkozta, hogy két-három éven belül Magyarország egyik legjobb producere akar lenni. Sikerült?
Pusztai Ferenc: Szerettem volna megkapni ezt a díjat egyszer, de nem gondoltam, hogy pont most. Azt hittem, hogy sokkal hosszabb az út. Az a problémája ennek a díjnak, hogy kicsit sem körülhatárolt. Mi a szakmában pontosan tudjuk, hogy ki mennyire van benne egy-egy filmben producerként, hogy ott volt-e már a forgatókönyv megírásakor is, és együtt fejlesztette a rendezővel, vagy egyszerűen csak pályázott az MMKA-hoz, és a megítélt pénzből legyártatott egy filmet, vagy más forrásokat, akár nemzetközieket is megmozgatott.
MN: Változik a producer megítélése a hazai filmgyártásban?
PF: Fiatal szakma ez még itthon, nem nagyon tanítják, nincs kultúrája, ezért nem is rendezett Magyarországon a rendező-producer viszony. A rendezők olyan mentalitással jönnek ki az egyetemről, hogy a producer egy nekik alárendelt valaki, akinek semmi más dolga nincs azonkívül, hogy fél lépéssel mögöttük álljon, és rendezze az anyagi károkat. Ebből nem születnek jó filmek. Viszont a nemzetközi tréningeken és koprodukciókban részt vevő fiatalok látják, hogy Európában más a viszony, így van ebben is fejlődés.
MN: Van két produceri szövetségünk. Tagja valamelyiknek?
PF: Évekkel ezelőtt gondoltam, ha már tagja vagyok az Európai Film Akadémiának, keresek kapcsolatot a magyar szakmával is. Egy idősebb producer kollégámat kérdeztem, hogy megy ez, van-e itthon valami társulás? Elmondta, hogy kettő is van: egy jobboldali meg egy baloldali. Úgyhogy nem lettem tag sehol.
MN: Cannes-ban Mundruczó Kornél filmje a versenyprogramban, az ön stúdiójának a filmje, a Pál Adrienn pedig az Un Certain Regard szekcióban debütál. Feljövőben a magyar film?
PF: Szerintem jó irányba haladunk. A magyar filmek sokkal jobbak most, mint húsz éve. Egy elképesztően erős, tehetséges új generáció készíti rendre az elmúlt négy-öt évben a fesztiválsikereket, és ez nagyon jó mindenkinek.
MN: Mégsem nézik őket.
PF: Ez egy komplex dolog. Az állami finanszírozás szerkezete, értékítélete miatt nem volt semmi, ami motiválta volna az ifjúsági filmek megszületését, pedig ezek közös családi élményt jelentenek, és ezeket nézve kialakulhat egy vonzás, szeretet a gyerekben a magyar film iránt, amit megtarthat felnőttkorára is. Ez 1989-ig tökéletesen működött is, az elmúlt húsz évben azonban felnőtt egy olyan generáció, amely esélyt sem ad egy magyar filmnek, főleg, ha a moziban megy, és pénzt kell fizetni érte. És itt jön be a probléma másik része, hogy ennek a generációnak, akikről beszélek, megváltoztak a fogyasztói szokásai, ők már kibergyerekek, a netről szeretnek filmeket letölteni, és eleve kevesebbet is járnak moziba. A kommunikációval szintén gond van. Akármilyen filmről beszélünk, ha bemutatják, már egy termék, és mivel termék, kommunikálni kell, hogy a fogyasztóhoz eljusson. Mi is azt a mosóport vesszük, amit folyton látunk. A magyar állam nem költött soha pénzt arra, hogy azt kommunikálja a nézők felé, hogy szeressük a magyar filmet. Ezzel szemben elkölt közvetve sok milliárdot a honi filmekre, de ebből egy fillért nem szán rá, hogy megtanítsa az adófizetőnek, jó a magyar film, menjen el a moziba, nézze meg, mert nemcsak a minősége van rendben, de okulhat belőle, szeretheti, hisz róla, neki szól.
MN: A Czukor Show marketingje sajátságos volt. Megbánta, hogy egy napra elérhetővé tették a neten?
PF: Egyáltalán nem biztos, hogy a nézők nem néznek magyar filmet, csak a mérések nem stimmelnek. Nem tudom, hogy miért a mozi a fokmérő, ha megváltoztak a fogyasztói szokások. A Cinema City és a Budapest Film két hét után kidobta a Czukor Show-t az összes mozijából, hogy példát statuáljon, nehogy már más filmesek is kövessenek minket. Szerintem abból az ötezer-valahányszáz nézőből, aki a neten végignézte a filmet huszonnégy óra alatt, sok el sem ment volna a moziba. Az egynapos ingyenes letölthetőség csak hírverés volt a film körül, ami szerintem jól is működött, de mivel a filmet lényegében megölték a mozisok, sosem tudjuk meg, hogy üzletileg mit értünk el.
MN: A Team Buildingnek azért halasztották el a bemutatóját, mert nem magyar film.
PF: Az MMKA egy régi szabályzat alapján azt mondja, hogy minden magyar film moziba kerülését támogatja pár millió forinttal. Koprodukciókat azonban nem támogat. Viszont amikor ez a jogszabály megszületett, nem is készültek koprodukciók. Manapság viszont jó pár producer külföldi forrásokat is megmozgat, vagyis sorra készülnek az olyan magyar filmek, amelyek lényegében koprodukciók. A Filmiroda nagyon etikusan próbálta éveken keresztül úgy értelmezni a törvényt, hogy ami szerinte magyar film volt, azt annak minősítette. Januártól azonban szó szerint kell venniük a jogszabályt, ami azért érdekes, mert szinte az összes készülőfélben lévő és az MMKA által támogatott magyar filmmel ugyanez a helyzet A torinói lótól a Pál Adriennen keresztül a Frankenstein-tervig. Ezért úgy döntöttünk, hogy rendben, vonjuk ki akkor a Team Buildinget a forgalmazásból, és a szakma érdekében játsszuk végig ezt a meccset. Kell a példa, ami precedenst teremt.
