Interjú+Kritika

Baseballról egy szót se

Bennett Miller: Pénzcsináló

  • - köves -
  • K. L.
  • 2011. december 24.

Film

Közismert jelenség, hogy minden mondat, melynek alanya vagy tárgya a baseball, a súlyából egyre többet veszít Európa felé közeledve. Filmet kezdeni baseballal pedig vesztes ügy, már ha ez egyáltalán lehetséges.

Mentő körülményt csupán egy jelentős sztár jelenléte jelenthet: nevének sűrű emlegetése és a sportág nevének sűrű elhallgatása egyike az úgy-ahogy még járhatóbb utaknak. Ezen az úton a Pénzcsináló című filmről annyi bátran állítható, hogy abban Brad Pitt játssza a főszerepet. Egy megtörtént eset távolról sem megtört alakját, aki vesztesként kezdi a történetet, már amennyire ez Brad Pitt képmásával lehetséges. Mindenesetre a rendszer, aminek maga is részese, elég gyenge lapokat oszt a Pitt által megformált szakembernek. Kevés a zsé, nagyságrendekkel kevesebb, mint amiből a riválisok gazdálkodnak: ők az izmozó nagyhalak, Pitt meg az izmozó kicsi, ők vásárolnak, Pitt meg azon tanakodik, miként is nyomhatná le saját játékukban a nagyokat.

 


 

Ezen a ponton, midőn a csüggedés már-már erőt vesz az életerős karakteren, felüti fejét a számítógép-monitorok sűrűjéből egy köpcös kis figura (a vígjátékokból ismert Jonah Hill), s mellényzsebéből előrántja a megoldást. Így lesz ki a nyerő páros: a dagadt matekos, aki a statisztikai számsorokból nyeri az életerőt, és a vállas, ámde megtépázott iparági tényező, aki a gymben, két fekvenyomás közt mereng el élet és hivatás kérdéseiről. És akkor néhány szó a baseballról. Mert azt mégsem lehet elhallgatni, hogy a Pénzcsináló című filmben kevés olyan jelenet van és még kevesebb olyan mondat, mely ne a baseballról szólna. Minden láthatóvá válik, az is, mi zajlik a pályán, ám főleg az, hogy mi a menedzserszinteken. Pitt egy majdnem híres csapat majdnem híres menedzserét alakítja, Hill pedig egy hites könyvvizsgálófélét, akinek van hite a játékban, és a sok baseballügyi számsorból képes kiolvasni az üdvözítő játékosnévsort. És mert ez a párosítás még ősibb is, mint a baseball maga, végül is majdnem mindegy, hogy hol győznek az underdogok: egy kitalált Santa Monica-i waffelsütödében vagy az Oakland Athletics stadionjában. Az, hogy a filmesek a baseballal kezdtek, csupán annyit jelent, hogy az átlagosnál mélyebbről indultak a multiplexbe való bejutásért. Sikerrel vették a maguk állította akadályt, nézhető eredménnyel verekedték be magukat a korrekt középmezőnybe.

Az InterCom bemutatója

Brad Pitt

Magyar Narancs: Moneyball a film eredeti címe, ami mögött sajátos jelentés húzódik.

Brad Pitt: A méltánytalan, nem fair játszmák megnyerésének tudományát illetik e kifejezéssel. A film főszereplői úgy tudtak versenyképesek maradni, hogy megkérdőjelezték a begyöpösödött, zsigeri megszokásokat. Ez a fajta gondolkodás nagyon vonz engem. Gondoljunk csak bele: mi lenne, ha csak most találnák fel az autót? Olyan üzemanyagra fejlesztenék ki, ami véges erőforrás, aminek megszerzéséért háborút kell vívnunk a Közel-Keleten, s aminek behozatalára a GDP-nk jelentős részét kell áldoznunk? Valószínűleg nem.

MN: A vesztesek felülkerekedése tipikus amerikai filmtéma.

BP: Sok minden történt ezzel a projekttel, sokan belenyúltak a forgatókönyvbe, de képtelen voltam elengedni. Imádom azokat a történeteket, amik elnyomott, hátrányos helyzetű figurákról szólnak. Olyan srácokat látunk, akik beleragadtak egy nem épp kellemes szituációba, és kényszerűségből olyasmivel kell előhozakodniuk, ami lényegesen eltér a többiek taktikájától. Nem egy konvencionális fejlődéstörténet ez. Erős előítéletekkel kell megküzdeniük. A film azt feszegeti, mire tartjuk a másik embert, hogyan definiáljuk a sikert és a kudarcot, és ennek tükrében saját magunkat. Mert az önértékelésünket nagyban befolyásolják a környezetünk beidegződései és értékítéletei.

MN: A te teherbírásodat és kitartásodat is próbára tette az élet?

BP: Életem egy komplikált időszaka a neveltetésemhez kapcsolódik. Keresztény környezetben nőttem fel: szerető családban, de bizonyos paraméterek szerint kellett gondolkodni és viselkedni. Nem értettem, miért, és minden elemét kétségbe vontam. Csak amikor felnőttem, akkor kezdtem ráérezni, mi való nekem. Ez pedig nem más, mint a sátánizmus - eddig nagyon jól bevált. Szóval lepaktáltam az ördöggel. Az az időszak, amikor elköltöztem otthonról, nagyon nehéz volt, mert megfosztott a komfortzónámtól: egyedül voltam, és nem volt mibe kapaszkodnom, nem voltak fogódzóim. Mégis nagy híve vagyok annak, hogy az embernek magának kell rájönnie és kikísérleteznie, hogyan érdemes élnie, még ha ez eleinte nehézségekkel is jár.

MN: A sportfilmek nemcsak a meccsről szólnak: kitartásról, küzdésről, csupa ilyesmiről.

BP: Szeretjük látni, ahogy elszánt emberek legyőzik a viszontagságokat. Annyira szorítunk a kedvenc csapatunknak, hogy még a vereségüket is személyes kudarcként éljük meg.

MN: A sikertelenségről neked is van némi fogalmad, hiszen jó öt évig sínylődtél B filmekben, mielőtt felfigyeltek rád.

BP: Hát... Ezt most inkább hagyjuk.

K. L.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.