Film

Ahhoz, hogy a Transformers 4-et kellő komolysággal és minden ízében értékelni tudjuk, vissza kell nyúlnunk egészen A Múmia 3-ig.

Mozikban Mijazaki Hajao utolsó filmje, a Szél támad - remek alkalom, hogy szétnézzünk az általa alapított legendás japán animációs filmstúdió, a Ghibli háza táján. A nemzetközi részleg vezetőjénél kérdezősködtünk.

Eugene O'Neill dédunokája, Charlie Chaplin unokája, Geraldine Chaplin lánya - amikor megnéztük a The Hour című sorozatot, úgy voltunk vele, hogy veri az egész famíliát. Aztán jött a Trónok harca, most pedig az I. világháború kitörésének centenáriumára időzített The Crimson Field a BBC-től - erről és persze a családról is beszélgettünk a 28 éves színésznővel a MIPCOM-on, Cannes televíziós mustráján.

Az antikvitás és a kora középkor közti zavaros időszak reneszánszát éli a vásznon. A peplumfilmek romantikájától mentes, realistának szánt és néhol a történelmi hitelesség - persze hiú - reményét dédelgető művek (Valhalla Rising, A kilencedik légió, A sas) sorát gyarapítja az Istenek kalapácsa is, amely sajnos leginkább csak zavarosságával és vérszomjával tüntet.

Annyi szó esik manapság a független filmkészítésről nálunk is, hogy úgy gondoltuk, megkérdezünk egy ősfüggetlent: el is küldtük kérdéseinket Francis Ford Coppolának. Borok, függetlenek, keresztapák, apokalipszisek, Tony Soprano és Han Solo – FFC válaszai következnek.

E heti lapszámunkban megszólal John Waters, és olyanokat mond, hogy az olvasó belepirul. De azt csak online mondja el a Rózsaszín flamingók rendezője, hogy mit jelent trendszexuálisnak lenni, és hogy hívják, ha két heteró elkalandozik.

A burke-i értelemben vett "fenséges" képileg az egyik legnehezebben megragadható fogalom. A paradox módon esztétikai gyönyört okozó borzadály Mundruczó Kornél filmjében váratlan formában érkezik: a kihalt Budapest utcáin lassítva végigszáguldó kutyahorda képében. Az erős nyitójelenet kiszakítja a nézőt a szokott filmbefogadási helyzetből, felidézve azt a zsigeri félelmet, mely az ember alkotta környezet felett a hatalmat újra átvevő természetet látva járja át az embert. Már ezért a szekvenciáért érdemes volt leforgatni a Fehér Istent.

Nálunk épp rendszerváltás dúlt, amikor a legmenőbb filmjeit készítette. A kilencvenes évekre itthon is nagy kultusza lett A semmi ágán és a Hihetetlen igazság rendezőjének, de az ezredfordulóra mintha kiesett volna a pikszisből. Hajdani hősünket új filmje utómunkálatai közben értük utol.

Mint a komcsik ideje alatt (egyszersmind a mozi utolsó aranykorában) született annyi klasszikus műnek, A majmok bolygójának is megvan a maga külön története a hazai filmforgalmazással.

Betévedni egy párizsi képregényboltba mámorító érzés, ezeknek a franciáknak semmi sem szent, még Proust és Az eltűnt idő nyomában is kapható képregényben, vonzó, kemény fedelű kiadásban. A francia nemcsak képregényekben gazdag nemzet, de képregény-gondolkodású filmrendezőkben is, olyanokban, akik csodákra képesek, ha egy-egy képkocka megkomponálásáról van szó, csak azok az izgága alakok, azok a szószátyár színészek ne téblábolnának már annyit a tájban.