Film

Transformers: A kihalás kora

  • - kg -
  • 2014. augusztus 4.

Film

Ahhoz, hogy a Transformers 4-et kellő komolysággal és minden ízében értékelni tudjuk, vissza kell nyúlnunk egészen A Múmia 3-ig.

Egyrészről meghatottan állapíthatjuk meg, hogy igen, ezek felnőtt életünk meghatározó hollywoodi franchise-ai - generációs kérdés lehet, hogy te hol voltál, amikor a Transformers 1-et bemutatták. Másrészről a jetik miatt citáltuk ide A Múmia 3-at, annak demonstrálására, hogy még egy éppoly elhibázott harmadik részben is, mint a nevezett mű, volt valami - a jetik -, ami némi gyógyírral szolgált a hervasztóan lélektelen akciók sűrűjében.

A Transformers 4-ben nincsenek jetik, pedig a havasi lényekben megvan az az ősi erő, ami egy negyedik részt is könnyűszerrel feldob, érthetetlen tehát, mire fel e nagy mellőzés. Akkor szoktak így mellőzni valakit Hollywoodban, ha az illető elszerette valamelyik stúdiófőnök feleségét - szegény Edgar G. Ulmer is ebbe bukott bele, érdekes fejlemény lenne, ha egy jetiről is kiderülne valami hasonló, de már így is túl messzire kerültünk a robotoktól. Az összes transformer közül messze a legveszélyesebb Michael Bay maga, aki egy kamionból átalakuló harci roller érzékenységével írta be magát oda, ahová a hozzá hasonlók be szokták írni magukat. A Transformers 4.166 perce azonban még a robotos filmek körében is ciki - ez a hossz régen a Solarisnak és a Volt egyszer egy Vadnyugatnak volt fenntartva, de amióta Spielberg sem bír két órában elmesélni egy lovas filmet, Bayre sem szól senki, hogy a robotok - még ha dinoszauruszokká alakulnak is - 90 perc felett nem élnek meg.

A UIP - Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.