"Budapesten mi folyik?" (Duane Denison, Jesus Lizard)

  • - bogi -
  • 1998. október 1.

Film

"Éppolyan veszélyes, mint amikor egy csőre töltött puskájú ember belép a bárba" - indokolta Seattle bírája David Yow kitiltását a városból. Pedig a Jesus Lizard frontembere majdhogynem kínosan ügyel, hogy a koncertjeiken rajta kívül senkinek se essék bántódása. Az énekest az utóbbi években már mosolyogni is látni, nem úgy a gitáros Duane Denisont, aki Bécsben egy éppen csak leszedált skizo ábrázatával ült neki kérdéseinknek.
"Éppolyan veszélyes, mint amikor egy csőre töltött puskájú ember belép a bárba" - indokolta Seattle bírája David Yow kitiltását a városból. Pedig a Jesus Lizard frontembere majdhogynem kínosan ügyel, hogy a koncertjeiken rajta kívül senkinek se essék bántódása. Az énekest az utóbbi években már mosolyogni is látni, nem úgy a gitáros Duane Denisont, aki Bécsben egy éppen csak leszedált skizo ábrázatával ült neki kérdéseinknek.

Magyar Narancs: A most megjelent Blue közel tíz év alatt a hetedik stúdióalbumotok. És más, mint az előzők.

Duane Denison: Valóban, kisebbfajta metamorfózison mentünk át. Az utóbbi években minden olyan állandónak tűnt, mintha egy vég nélküli albumot csináltunk volna újra meg újra. Csapdába estünk, körbe-körbe jártunk, kezdtük kellemetlenül érezni magunkat. Aztán amikor Mac (McNeilly, a dobos) lelépett, leültünk és elgondolkodtunk egy kicsit.

MN: Miért szállt ki McNeilly?

DD: Rajtakaptuk, hogy a turnébuszban lenyúlta a parkolásra szánt aprót.

MN: És úgy frankón?

DD: Felesége és két gyereke van. A boltba se tud lemenni, hogy ne legyen ebből gondja, nemhogy az országot elhagyni.

MN: Megviselhetett a távozása, ha még a lemez címe is Blue lett.

DD: Nem kifejezetten ezért választottuk. Az összes lemezünknek négybetűs a címe, nagyon szeretjük a többjelentésű, rövid szavakat. Persze sokszor vagyok szomorú, de blue movie-nak hívjuk a pornót is, meg a hold is lehet blue.

MN: Eddig nagyon hatásosak voltak a lemezborítók, de ez az új, már ne haragudj, elég ordenáré. Honnan az ötlet?

DD: Ne keress szimbólumot vagy rejtett szándékot. Ez egy mocsár fotója.

MN: De hogy kerül bele egy arc hőfényképe?

DD: Most mit mondjak erre? Művészet.

MN: Némelyik szám kifejezetten könnyűnek tűnik a korábbiakhoz képest.

DD: Ez csupán a keverés kérdése. Abban már semmi pláne nincs, hogy replikáljuk a koncertjeink hangzását. David például azokat a dalokat szereti a legjobban, amelyekben kevesebb vagy egyáltalán nincs is üvöltés. Aztán ezek élőben a húsodba vágnak.

MN: Hogy került Andy Gill a produceri székbe?

DD: Még mindig nagyon szeretjük az egykori Gang of Fourt. Gill nagyon jó dalokat írt, ráadásul rendkívül jó hangmérnök. Õ az az ember, aki indiai vonósbetétet mert tenni egy számunkba.

MN: Elégedett vagy a hangzással? Szerintem a Shot album volt a csúcs.

DD: Nekem a Blue számai jobban tetszenek, de a Shot tényleg jobban szólt. Így jött ki a lépés, nem bánkódom különösebben. Most minden korábbinál jobban kiaknáztuk a sok kis lámpa és gomb hasznát a stúdióban. Kísérleteztünk, és ilyenkor nem tudhatod a végeredményt.

MN: Ettől az avantgárd?

DD: Nem. Bennem az avantgárd mindig egy populista felfogással ötvöződik. Az indie hitelessége cseppet sem érdekel. Szeretem a Fugazit meg ezeket a fickókat, de nem tartozom közéjük, nem is tettettem sohasem. Persze túl hercigek se szeretnénk lenni, próbáljuk megőrizni a rockos látásunkat. Szóval annak ellenére, hogy mennyien hivatkoznak extrém hangzásunkra, valójában egy tradicionális zenekar vagyunk. A változásokban sincs tudatos döntés, egyszerűen ráuntunk magunkra.

MN: Mondanál valamit az új dobosról, Jim Kimballról?

DD: Kiváló műugró. A szülei valamikor olimpikonok is voltak. Tényleg látnod kéne a hátraszaltóját... (Hosszas méricskélés után egy jelen lévő barátomnak:) Jó a cipőd... Ja, ez is Simple. Ez nem lehet igaz. Már a fél világ ebben jár.

MN: A koncertjeitek iszonyú intenzitásához képest benne vagytok már a korban. Meddig bírod cérnával?

DD: Még úgy két-három óráig. Mostanság tényleg jobban igénylem a kikapcsolódást. Egyre több időt kell piára, drogokra és kurvákra szakítani. Azonnal elszórjuk a zsugát, gyors kocsikat hajtunk, filmpremierekre járunk. Ez az élet, nem? Miért, Budapesten mi folyik? Rock Café biztos ott is van. Van-e Planet Hollywood?

MN: Még nincs. De Sly nálunk járt egy hónapja, talán épp egy ilyesmi megnyitását tervezi.

DD: Kicsoda?

MN: Stallone.

DD: Ja, a hivatalos terroristairtó. Vigyázzatok, még Gábor Zsazsa is felbukkanhat.

MN: Mit tudsz még rólunk?

DD: Többet, mint gondolnád! A nagyanyám magyar származású. Ismerem a nagy gitárost, Szabó Gábort. Aztán... igen, a valaha volt legjobb banda, a Lokomotiv Dzsí Tí. "Õ még csak most tizennégy, ő még csak most tizennégy...", gyerünk, fiúk, nektek ezt fújnotok kell!

- bogi -

Szene Wien, szeptember 15.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.