DVD

Büntető ököl

  • - kg -
  • 2018. április 14.

Film

Nem rossz a magyar cím, de az eredetinél nincs szebb: Brawl in Cell Block 99. Igen, ez maga a költészet, ilyen magaslatokat az amerikai címköltészetben utoljára a Bad Day at Black Rocknak sikerült elérnie, de abban sem Vince Vaughn, sem Udo Kier, sem Don Johnson nem szerepelt. Hármasuk bizonyos körökben garancia a minőségre – ezekbe a körökbe nem járnak A víz érintésének Oscart adó akadémiai tagok, itt azok jönnek össze, akik még őszinte, gyermeki örömmel tudják fogadni egy betonba döngölt agyvelő segélykérő hangját, azt a hangmérnöki finomságot, amit az emberi koponya, a börtön kőpadlója és egy eltökélt láb találkozása megkíván. Az említett végtag Vaughnhoz tartozik, aki megannyi megélhetési bohócmunka után végre kivillantja tar feje fehérjét. E fejen sok az újdonság: elölről egy szinte színészhez méltó, érzelmekről és életvitelszerű dühről árulkodó arc látható, hátulról meg egy fejbőrre tetovált kereszt, bizonyára egy nehéz gyerekkor terméke. Ilyen ábrázattal börtönbe vonulni sem hősünk, sem a nála is megátalkodottabbak koponyájára nem jelent jót. Az író-rendező S. Craig Zahler igazi szerzői koponyafilmessé nőtte ki magát, előző filmjében még beérte egy-két skalppal, ám ezúttal még mélyebbre ás le szereplői fejében. Műfaji tudása megalapozott, lírája nyers, költészete magasztos és maszatos, műve kimagaslik a klozet költői és a B filmes királyok gyöngyszemei közül. És, mint tudjuk, nem kell mindig kaviár: az anekdota szerint sosem látni annyi sztárokkal teli limuzint a hollywoodi Mekiknél, mint közvetlenül az Oscar-átadás után.

Forgalmazza a Bontonfilm

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.