Megfélemlítéstől a bántalmazáson át egészen a kínos tanú öngyilkosságnak álcázott kiiktatásáig terjednek eszközeik. 1976-ban járunk Svédországban, egy politikai krimiként működni próbáló, megtörtént eseményeken alapuló filmben. A közeli választásra gyúró kormánypárt szavakban a női egyenjogúságért kiálló politikusai valójában kiskorúakra is szemet vető, szexista önkényurak. A velük szemben álló tisztességes kisembernek, az erkölcsrendészet nyomozójának végül saját kollégája, ill. felettese ellenében kell küzdenie az igazság napvilágra kerüléséért. A kriminek nem elég feszült, politikai állásfoglalásnak lejárt szavatosságú mozi ezen szála inkább stílusgyakorlatként érdekes.
Viszont az eszkorthálózatba bekerülő intézeti lányok mögé feskiccelt nevelői háttér vérfagyasztó. A szülői érdektelenség és hárítás mellett a minden felnőtti tekintélyt tudatosan feladó, a segítségre szoruló gyerekek felelős irányítása helyett őket szövetségesnek tekintő és szeretetüket elnyerni pályázó gondozói magatartás legalább annyira vétkes abban az irányvesztettségben és kiábrándultságban, amely a kamaszokat a pénzéhes madám karjaiba segíti, mint a pedofil hatalmasok vágyai.
A Vertigo Média bemutatója
