Film

Call girl

  • 2014. január 5.

Film

Pannóniából szemlélve, ahol hogy is fordulhatna elő, hogy felelős államférfiakat alkalmi partnerekkel lásson el egy rátermett vállalkozó, szinte érthetetlen az az erőfeszítés, amellyel az állam egyik erőszakszervezete (a titkosszolgálat) akadályozni igyekszik, hogy a másik erőszakszervezete (a rendőrség) felgöngyölítsen egy politikusokat kiszolgáló prostituálthálózatot.

Megfélemlítéstől a bántalmazáson át egészen a kínos tanú öngyilkosságnak álcázott kiiktatásáig terjednek eszközeik. 1976-ban járunk Svédországban, egy politikai krimiként működni próbáló, megtörtént eseményeken alapuló filmben. A közeli választásra gyúró kormánypárt szavakban a női egyenjogúságért kiálló politikusai valójában kiskorúakra is szemet vető, szexista önkényurak. A velük szemben álló tisztességes kisembernek, az erkölcsrendészet nyomozójának végül saját kollégája, ill. felettese ellenében kell küzdenie az igazság napvilágra kerüléséért. A kriminek nem elég feszült, politikai állásfoglalásnak lejárt szavatosságú mozi ezen szála inkább stílusgyakorlatként érdekes.

Viszont az eszkorthálózatba bekerülő intézeti lányok mögé feskiccelt nevelői háttér vérfagyasztó. A szülői érdektelenség és hárítás mellett a minden felnőtti tekintélyt tudatosan feladó, a segítségre szoruló gyerekek felelős irányítása helyett őket szövetségesnek tekintő és szeretetüket elnyerni pályázó gondozói magatartás legalább annyira vétkes abban az irányvesztettségben és kiábrándultságban, amely a kamaszokat a pénzéhes madám karjaiba segíti, mint a pedofil hatalmasok vágyai.

A Vertigo Média bemutatója

Figyelmébe ajánljuk