VERZIÓ melléklet

Cenzúrázott hangok

  • Bori Erzsébet
  • 2015. december 5.

Film

Gyomorszorító film. Az alapja egy hanganyag, amelyet két fiatal kibucnyik, Ámosz Oz és Avraham Sapira vett fel szalagos magnóra 1967-ben, a hatnapos háború után, az épp leszerelt kortársaikkal beszélgetve. Olyan jövőbe látó, súlyos igazságok hangzanak el benne, hogy kész csoda, miért csak a hetven százalékát cenzúrázta ki az IDF.

A hatnapos háború, melyet a szovjetek támogatta négy arab ország egyesített és jelentős túlerőben lévő hadereje ellen vívtak, fényes győzelemként rögzült a köztudatban és a történelemben. Ebbe rondított (volna) bele a könyv (angolul The Seventh Day címmel jelent meg). A kibucok új, szabra nemzedéke többnyire balos, sőt kommunisztikus eszméket vallott, szekuláris volt, de magától értetődőnek vette a cionizmust. Mindenki kapott kiképzést, de ’67-ben szagoltak először puskaport. E megrendítő élmény hatása alatt folytak a beszélgetések. Szigorúan este, a napi munka után, hiszen civilekről van szó, akik hazafias kötelességük teljesítése után visszamentek traktorosnak. Egymás közt voltak, őszintén beszéltek az emberarcot öltött ellenség, a hadifoglyok, menekültek iránt érzett szánalomról – akiknek a helyébe könnyen beleképzelhették magukat, hiszen egy fordított helyzet mellett szóltak az esélyek –, az alkalmi atrocitásokról; arról, hogy a gyerekkel a karjukon, batyuval a hátukon menetelők láttán értették meg, milyen lehetett a holokauszt.

Néhány nappal a diadal után félelmetes tisztánlátással jósolják meg az Izraelre váró permanens háborút, amelynek most ágyazott meg azzal, hogy védekezőből megszállóvá, Dávidból ha nem is Gó­liáttá, de a régió jelentős katonai hatalmává vált.

Mit kezdhet egy rendező pár hangszalaggal és hét „hallgató fejjel”? Mor Loushy elképesztően erős archív felvételeket gyűjtött össze a szövegekhez, ellenpontnak bevágta az ABC ’67-es tudósításait, és hét öregembert, a hajdani kibucnyikokat, akik némán is beszédes arccal hallgatják egykori szavaikat.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.