VERZIÓ melléklet

Cenzúrázott hangok

  • Bori Erzsébet
  • 2015. december 5.

Film

Gyomorszorító film. Az alapja egy hanganyag, amelyet két fiatal kibucnyik, Ámosz Oz és Avraham Sapira vett fel szalagos magnóra 1967-ben, a hatnapos háború után, az épp leszerelt kortársaikkal beszélgetve. Olyan jövőbe látó, súlyos igazságok hangzanak el benne, hogy kész csoda, miért csak a hetven százalékát cenzúrázta ki az IDF.

A hatnapos háború, melyet a szovjetek támogatta négy arab ország egyesített és jelentős túlerőben lévő hadereje ellen vívtak, fényes győzelemként rögzült a köztudatban és a történelemben. Ebbe rondított (volna) bele a könyv (angolul The Seventh Day címmel jelent meg). A kibucok új, szabra nemzedéke többnyire balos, sőt kommunisztikus eszméket vallott, szekuláris volt, de magától értetődőnek vette a cionizmust. Mindenki kapott kiképzést, de ’67-ben szagoltak először puskaport. E megrendítő élmény hatása alatt folytak a beszélgetések. Szigorúan este, a napi munka után, hiszen civilekről van szó, akik hazafias kötelességük teljesítése után visszamentek traktorosnak. Egymás közt voltak, őszintén beszéltek az emberarcot öltött ellenség, a hadifoglyok, menekültek iránt érzett szánalomról – akiknek a helyébe könnyen beleképzelhették magukat, hiszen egy fordított helyzet mellett szóltak az esélyek –, az alkalmi atrocitásokról; arról, hogy a gyerekkel a karjukon, batyuval a hátukon menetelők láttán értették meg, milyen lehetett a holokauszt.

Néhány nappal a diadal után félelmetes tisztánlátással jósolják meg az Izraelre váró permanens háborút, amelynek most ágyazott meg azzal, hogy védekezőből megszállóvá, Dávidból ha nem is Gó­liáttá, de a régió jelentős katonai hatalmává vált.

Mit kezdhet egy rendező pár hangszalaggal és hét „hallgató fejjel”? Mor Loushy elképesztően erős archív felvételeket gyűjtött össze a szövegekhez, ellenpontnak bevágta az ABC ’67-es tudósításait, és hét öregembert, a hajdani kibucnyikokat, akik némán is beszédes arccal hallgatják egykori szavaikat.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.