VERZIÓ melléklet

Akiket megperzsel a tűz

Film

Ez a paradicsom? – kérdi a tengerbe fúlt menekült szelleme, némileg költőien, de nem minden alap nélkül. Ahonnan ő jön, ott máshogy fest az éjszakai élet, mint itt, ahová, ha testben nem is, de lélekben megérkezett. Nem, ez nem a paradicsom, kedves szellem, a paradicsomban nincsenek rohamrendőrök, és nem hajtja hányásra fejét az éjszakázásban megfáradt bulizó. Nem, ez az éjszakai Európa, nagy szellemek találkozóhelye, és az olyan szellemeké, akik egy jobb élet reményében keltek útra, de a tengerbe vesztek egy viharos éjszakán. Mások azonban épségben megérkeztek – őket, a partra vetett, gyökértelen életeket látogatja végig a dokumentumfilmbe zárt szellem; látnivalója akad bőven.

Amit látunk, filmvers a javából, vállaltan lírai képződmény, mely úgy mozog, ahogy a szellem (nevezzük őt a menekültválság szellemének), bejárva a vén Európa partjait, Görögország és Olaszország zegzugos menekülttanyáit, szabadon és mindenre rácsodálkozva. Az éjjeli menedékhelyen épp „ki mit tud?” van, joviális menekült szúrja át konyhakéssel ajkait, elnyerve közönsége tetszését. Nappal más történeteké az utca, annak is az a fele, ahol a gyökértelenek sokasága vonul, ahol a megalázottak és megnyomorítottak mennek a dolgukra; szeméttelepre, hatósági nyilvántartásra, imára, menzára, enni, inni, kábítózni, kinek mi a túlélés aznapi etapja. Morgan Knibbe kísérleti filmje többet markol, mint a menekültsorsokat megörökítő dokumentumfilmek nagy átlaga, hiszen ő egy merengő szellemet is foglalkoztat, hátha a segítségével jobban belátunk a felszín alá, a napi szalagcímek mögé. Hátha.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.