VERZIÓ melléklet

Akiket megperzsel a tűz

Film

Ez a paradicsom? – kérdi a tengerbe fúlt menekült szelleme, némileg költőien, de nem minden alap nélkül. Ahonnan ő jön, ott máshogy fest az éjszakai élet, mint itt, ahová, ha testben nem is, de lélekben megérkezett. Nem, ez nem a paradicsom, kedves szellem, a paradicsomban nincsenek rohamrendőrök, és nem hajtja hányásra fejét az éjszakázásban megfáradt bulizó. Nem, ez az éjszakai Európa, nagy szellemek találkozóhelye, és az olyan szellemeké, akik egy jobb élet reményében keltek útra, de a tengerbe vesztek egy viharos éjszakán. Mások azonban épségben megérkeztek – őket, a partra vetett, gyökértelen életeket látogatja végig a dokumentumfilmbe zárt szellem; látnivalója akad bőven.

Amit látunk, filmvers a javából, vállaltan lírai képződmény, mely úgy mozog, ahogy a szellem (nevezzük őt a menekültválság szellemének), bejárva a vén Európa partjait, Görögország és Olaszország zegzugos menekülttanyáit, szabadon és mindenre rácsodálkozva. Az éjjeli menedékhelyen épp „ki mit tud?” van, joviális menekült szúrja át konyhakéssel ajkait, elnyerve közönsége tetszését. Nappal más történeteké az utca, annak is az a fele, ahol a gyökértelenek sokasága vonul, ahol a megalázottak és megnyomorítottak mennek a dolgukra; szeméttelepre, hatósági nyilvántartásra, imára, menzára, enni, inni, kábítózni, kinek mi a túlélés aznapi etapja. Morgan Knibbe kísérleti filmje többet markol, mint a menekültsorsokat megörökítő dokumentumfilmek nagy átlaga, hiszen ő egy merengő szellemet is foglalkoztat, hátha a segítségével jobban belátunk a felszín alá, a napi szalagcímek mögé. Hátha.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.