„Ne szakadjunk el az európai kultúrától” – Garancsi Ágnes az art mozikról

  • Kovács Bálint
  • 2013. szeptember 30.

Film

Múlt héten a Fővárosi Önkormányzat 50 millió forintos támogatást szavazott meg a Budapest Film Zrt. által üzemeltetett Művész, Puskin és Toldi art moziknak, amelyet működési költségekre fordíthatnak. Ám a főváros többi, még létező „független” art mozija – a Cirko-Gejzír, a Tabán és a Vörösmarty –, valamint a vidéki mozik hosszú ideje semmilyen támogatásban nem részesülnek, noha nekik az ingatlanbérleti díjakat is fizetniük kell, szemben a Budapest Film mozijaival, amelyek számára a főváros ingyen bocsátja rendelkezésre az ingatlanokat. A Cirko közleményt adott ki, amelyben kifejezik a „szerencsés” mozik támogatása felett érzett örömüket, egyúttal felhívják a figyelmet a helyzet tarthatatlanságára. A helyzetről a Cirko jelenlegi és a tavaly bezárt Kino korábbi mozivezetőjével beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Milyen források állnak az art mozik rendelkezésére a költségvetés kigazdálkodásához? Mi változott ebben az elmúlt években?

Garancsi Ágnes: 2010-ig létezett rendszeres működési támogatás a mozik számára, amelyet az MMKA folyósított. Az önkormányzatok, ahol tudtak, szintén beszálltak mozinként évente több millió forinttal, és ez – kiegészítve az EU-s forrásból finanszírozott Europa Cinemas-támogatással – nagyjából elég volt a biztos alapokhoz. A fenntartási költségek, a bérek, a rezsi ezt nagyjából el is vitték mindenhol. Vagyis fesztiválra, reklámra, valódi közönségépítő tevékenységre még nem feltétlenül futotta ebből, de a jegybevétel és néhány kiegészítő pályázat (az NKA-nál évente egyszer volt rendezvényre, illetve közönségkapcsolat-fejlesztésre kiírás) lehetővé tette ezeket is.

Az MMKA megszűnése volt az a fordulópont, amikor váratlanul nagyon rossz lett a helyzet. Onnantól a jegybevétel és az önkormányzati szerepvállalás függvénye volt, hogy ki tudták-e fizetni a mozik a villanyszámlát és a béreket, és bár az Europa Cinemas hálózat támogatása is segítség, ez nem olyan meghatározóan magas összeg. Ez nyilván azt jelenti, hogy vonzó programokra, filmfesztiválokra és hirdetésre nem sok pénz maradt, azok nélkül pedig szép lassan a közönség is csökken. Nálunk, a Cirko-Gejzírben szerencsére a nézőszám nagyjából szinten maradt, de könnyen belátható, hogy ez alapvetően egy lefelé haladó spirál, amiből csak a működési támogatás újraindítása vezetné ki a mozikat. A Magyar Nemzeti Filmalap tavaly tett gesztusa egy „gyorssegélypályázat” formájában levegővételnyi segítség volt, de az MMKA korábbi rendszerét nem pótolja semmi.

magyarnarancs.hu: Kaptak-e bármiféle formális vagy informális jelzést a támogatásban nem részesülő art mozik az állami vagy fővárosi szervezetektől, amely magyarázza a támogatások elmaradását?

false

GÁ: Magyarázatra kevéssé szorul a helyzet, inkább egyértelmű állásfoglalásra lenne szükség, de ilyet természetesen nem fogalmazott meg senki. Az informális pletykák szintjén már sok mindent hallottunk, de még semmi sem történt. Az egyértelmű, hogy szükség van ránk, mivel a multiplex mozik nem fognak olyan filmeket vetíteni, mint mi: olyanokat, amik garantálják, hogy nem szakadunk el végleg az európai kultúrától és művészettől. Amik kicsit rólunk is szólnak, közelebb állnak az életünkhöz, mint az átlagos amerikai vígjátékok, és amik ezáltal sokkal többet adnak.

Az is egyértelmű, hogy az art mozizás sehol a világon nem megy támogatás nélkül. Az a kérdés, hogy ki veszi át az MMKA korábbi szerepét a filmterjesztésben, és mikor. Eltelt három év, ezalatt bezárt nagyjából húsz art terem. Az Emmi idén augusztusban először megkérdezte, hogy hány nézőnk és milyen eredményeink voltak mostanában, de hogy ebből milyen következtetéseket vonnak le, azt nem sejtjük. De érthető, hogy kíváncsiak voltak, hiszen a statisztikai rendszer sem működik már évek óta, ahol meg lehetett volna nézni.

magyarnarancs.hu: Jelen körülmények között, a támogatási rendszer változatlansága mellett meddig tud működni a Cirko?

GÁ: Ezt nehéz megmondani, a filmjeink sikerétől és a nézők vásárlóerejétől is függ. Elég gyanús, hogy hosszú távon csak rájuk számíthatunk.

magyarnarancs.hu: Mennyiben van a Budapest Filmnek befolyása a budapesti artmozi-szektor egészének működésére vagy működésképtelenségére?

GÁ: Meghatározók a piacon, ők a három legnagyobb art mozi a városban… Ennél nagyobb befolyása kinek lehet?  

magyarnarancs.hu: A Budapest Film mennyiben működött közre előző munkahelyed, a Kino megszűnésében?

GÁ: Amennyiben nem voltak hajlandók csökkenteni a mozi bérleti díját (az ingatlan akkor is az ő tulajdonuk volt, és most is az), annak ellenére, hogy a Körút ingatlanárai a válság és egyéb körülmények hatására is zuhanni kezdtek, illetve miközben nyilvánvaló volt számukra, hogy a támogatások megszűnésével milyen nehéz helyzetbe kerültünk.

magyarnarancs.hu: A közleményben azt írjátok: idén, illetve a korábbi két évben volt már országos hatókörű, az Emmi által kiírt pályázat, de az csak kifejezetten a mozik formátumváltását segítette, és ez a kiírás is csak az önkormányzati kötődésű moziknak szólt, ráadásul a feltételek miatt többen kiestek a pályázók köréből. Milyen nehézségei lehetnek a moziknak a pályázás során?

GÁ: Ez a pályázat nem a működésre, hanem egy kifejezett célra szól: egy megkerülhetetlen technológiai váltást segít, ami az egész világon most zajlik. A 35 mm-es filmtechnika digitális vetítésre történő cseréjéről van szó, ami termenként minimum 15 milliós költség. Egy EU-s előírásrendszer miatt ezt a digitalizációs támogatást csak de minimis rendszerben lehet lehívni, ami azt jelenti, hogy ha a pályázó az előző három évben már túllépett egy összeghatárt, amit szintén de minimis támogatásokból hívott le, akkor már nem pályázhat.

Sok mozi egy nagyobb szervezet alá tartozik, akik sokféle tevékenységet végeznek, és sokféle de minimises pályázatuk van – például a nagyobb vidéki művelődési központoknak –, vagy csak mozival foglalkoznak, de sok digitalizálandó termük van (például a Budapest Film Zrt.). Az ilyen cégeknél előfordul, hogy már túllépték az összeghatárt, ezért nem indulhatnak. Ez egy objektív körülmény, ilyenek az előírások, ezt tudomásul kell venni. Viszont amikor ez az egyetlen központi támogatás, de sokan nem tudják igénybe venni, akkor szerintem elég megtévesztő, hogy az Emmi erre a pályázatra hivatkozva igyekszik azt a benyomást kelteni, hogy mindent megtett a mozik érdekében.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.