Piroska nagymama lesz? – A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjnyertesei

Film

Kritikusunk egymás után nézte a rajzfilmeket múlt hétvégén, melyekben „a szórakoztatás és a kápráztatás ugyanúgy jelen van, mint az újító szándék és a megszokott, már-már avítt forma.”

A matiné egy papírkocka csodás átalakulásával kezdődik. A MOMÉ-s rövidet a gyerekek kedvence követi; Bogyó és Babóca újabb kalandjai A léggömb címen futnak. Ez az a mese, amit a díszterem közepén összegyűlt zsibongó, majd izgatottan figyelő kicsik kitörő lelkesedéssel és kedves ismerősként köszöntenek – szó szerint. Konkrétan meg vannak vadulva a kölykök a sorozatért, pedig ha nem moziban látnánk a csiga és a katica meg barátaik történetét, az énekes szignál alatt első dolgunk lenne kikapcsolni a készüléket – szinte érthetetlen ez a gyermeki ízlésficam. Szerencsére ez volt a mélypont.

A rendkívül sokféle rövidfilm között Rabbit címen fekete-fehér elnagyolt képi világban egy bűvész előadásán és annak előkészületein csodálkozhattunk, de megfelelő kontrasztként akadt klasszikus népmese is a repertoárban, amely még a gyerektapsot is kivívta magának: Az elégedetlen fazék sztorija mint mindig, igen tanulságosra sikeredett. Kányádi Sándor A világlátott egérke meséjének egyik része is bekerült a programba, amely egy szépen rajzolt, helyes történet az egérszerető macskáról és az okos rágcsálóról.

De a mesék legjobbika, a délelőtt fénypontja mégiscsak Szirmai Márton meséje, a Grimm Café volt. Leginkább vízfesték-animációként definiálható, rövid – klasszikus és mindenki által ismert – mesék, amelyekben a szereplők alig egy-két percnyi epizódokban vallanak az életükről: mi történt a Grimm mesék hőseivel, miután az eredeti történet véget ért. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak?

false

Intellektuális – de nem túl nehéz – játékra invitálnak a szerzők, hiszen a mesefigurákról apró jelzések, illetve a történettöredékek tudatják, hogy ki kicsoda közülük. A megöregedett hősök kissé kiábrándult, de őszintének ható (képi és verbális formában is) ironikus visszaemlékezései és jelen idejű reflexiói könyörtelenül kirajzolják, mi lett a középkorú, egykor modell, majd a szépségiparban tevékenykedő Hófehérkével, mi történt a törpékkel, vagy miféle vállalkozásba fogott Jancsi és Juliska, miként éli mindennapjait Piroska a városban, hol rendezkedett be Hamupipőke, és miért nem lehet abban a házban egyetlen kandalló sem.

Ebből a néhány animációból is remekül körvonalazódik a szféra sokszínűsége, vállalt tevékenységi köre, amelyben a szórakoztatás és a kápráztatás ugyanúgy jelen van, mint az újító szándék és a megszokott, már-már avítt forma.

Mesét nézni még mindig jó.

Uránia, szeptember 28.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.