Piroska nagymama lesz? – A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjnyertesei

Film

Kritikusunk egymás után nézte a rajzfilmeket múlt hétvégén, melyekben „a szórakoztatás és a kápráztatás ugyanúgy jelen van, mint az újító szándék és a megszokott, már-már avítt forma.”

A matiné egy papírkocka csodás átalakulásával kezdődik. A MOMÉ-s rövidet a gyerekek kedvence követi; Bogyó és Babóca újabb kalandjai A léggömb címen futnak. Ez az a mese, amit a díszterem közepén összegyűlt zsibongó, majd izgatottan figyelő kicsik kitörő lelkesedéssel és kedves ismerősként köszöntenek – szó szerint. Konkrétan meg vannak vadulva a kölykök a sorozatért, pedig ha nem moziban látnánk a csiga és a katica meg barátaik történetét, az énekes szignál alatt első dolgunk lenne kikapcsolni a készüléket – szinte érthetetlen ez a gyermeki ízlésficam. Szerencsére ez volt a mélypont.

A rendkívül sokféle rövidfilm között Rabbit címen fekete-fehér elnagyolt képi világban egy bűvész előadásán és annak előkészületein csodálkozhattunk, de megfelelő kontrasztként akadt klasszikus népmese is a repertoárban, amely még a gyerektapsot is kivívta magának: Az elégedetlen fazék sztorija mint mindig, igen tanulságosra sikeredett. Kányádi Sándor A világlátott egérke meséjének egyik része is bekerült a programba, amely egy szépen rajzolt, helyes történet az egérszerető macskáról és az okos rágcsálóról.

De a mesék legjobbika, a délelőtt fénypontja mégiscsak Szirmai Márton meséje, a Grimm Café volt. Leginkább vízfesték-animációként definiálható, rövid – klasszikus és mindenki által ismert – mesék, amelyekben a szereplők alig egy-két percnyi epizódokban vallanak az életükről: mi történt a Grimm mesék hőseivel, miután az eredeti történet véget ért. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak?

false

Intellektuális – de nem túl nehéz – játékra invitálnak a szerzők, hiszen a mesefigurákról apró jelzések, illetve a történettöredékek tudatják, hogy ki kicsoda közülük. A megöregedett hősök kissé kiábrándult, de őszintének ható (képi és verbális formában is) ironikus visszaemlékezései és jelen idejű reflexiói könyörtelenül kirajzolják, mi lett a középkorú, egykor modell, majd a szépségiparban tevékenykedő Hófehérkével, mi történt a törpékkel, vagy miféle vállalkozásba fogott Jancsi és Juliska, miként éli mindennapjait Piroska a városban, hol rendezkedett be Hamupipőke, és miért nem lehet abban a házban egyetlen kandalló sem.

Ebből a néhány animációból is remekül körvonalazódik a szféra sokszínűsége, vállalt tevékenységi köre, amelyben a szórakoztatás és a kápráztatás ugyanúgy jelen van, mint az újító szándék és a megszokott, már-már avítt forma.

Mesét nézni még mindig jó.

Uránia, szeptember 28.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.