Film

Csábítunk és védünk

  • - kg -
  • 2015. június 14.

Film

Hollywoodban nincs szexizmus (de igény az volna rá), ezért aki azt állítja, hogy Kolumbia szépének, Sofía Vergarának a melle a 3D határait súrolja a Csábítunk és védünk című hollywoodi akciókomédiában, noha a film alig 2D, az pusztán tényt állapít meg, és egy technikai érdekességre hívja fel a figyelmet, és nem a nyálát csorgatja. Hogy kilegyen a furcsa pár, a spanyol ajkú kolumbiai-amerikai szépséghez egy nálánál két fejjel alacsonyabb, hajdan szöszi, de ma már csak szimplán szőke színésznőt csatoltak: a karót nyelt rendőrnőt Reese Witherspoon alakítja – ő a bénácska Hacsekné a bombázó Sajóné mellett. Maga a film körülbelül olyan vicces, mint amikor kendővel bekötött hajú, meglett férfiak játszottak vidéki anyókákat partvissal kezükben a nyolcvanas évek hazai kabarétréfáiban – bár ennek a műsorszámnak is megvannak nyilván a maga mesterei, de ugyanúgy nehéz jól kijönni a dologból, mint mikor Reese és Sofía a menstruáció lefolyását ismerteti keverék nyelven, majd nem sokkal ezután egy redneck motoros bár férfivécéjének ablakán keresztül igyekeznek kereket oldani. Vagy amikor szorult helyzetükben leszbikus csókot rögtönöznek, és egy déli tahó puskával ellőtt ujjával hadonásznak. Az ellőtt ujj vagy az Oscar-díjas Witherspoon szájából elhangzó „popóbe be” szókapcsolat a film kreatívabb pillanatai közé tartoznak – ilyenkor már-már alulról súroljuk az olyan hasonszőrű produkciók, mint az Exférj újratöltve vagy A szingli fejvadász színvonalát. De csak ritkán jutunk ilyen magasba.

A Fórum Hungary filmje

alá

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.