Egy kedves, félénk fiatalember pillangókkal, angyalokkal, beszélő háziállatokkal benépesített elméjében vagyunk. Fő ambíciója, hogy randizni hívhassa a dögös irodistalányt, aztán a kevésbé dögös, de helyes kolleginát. Végül az egyáltalán nem dögös adminisztrátor is sorra kerül. Fogynak a csajok, ha az ember mindig földarabolja őket.
A rózsaszínű álomvilág, az újabb és újabb „vadászatra” felszólító macska és a „jobbik énként” dohogó eb ugyanis egy ábrándos (a kényszergyógykezelésből csak próbaidőre elbocsátott) sorozatgyilkos gyógyszeres kezelés híján túlságosan is szertelen fantáziájában létezik. Amelyből csak pillanatokra lép ki a film; viszont gyilkos és áldozatai végül együtt fakadnak dalra a szintén erősen pink mennyországban, oldalukon Jézus Krisztussal.
Trancsíroztak már hullát nem is egy fekete komédiában. Közülük a Zöld hentesek abszurd humora kifejezetten szórakoztatónak bizonyult. Láttuk már a Monty Python kereszten függő komikusait énekelni egy evangéliumparafrázisban (Brian élete). Az Iránból menekült, mert ott tehetségét szabadon kibontakoztatni nem tudó Marjane Satrapi (Persepolis, Szilvás csirke) új, most már amerikai filmje azonban olyan részletezően ábrázolja a gyilkosságot, olyan kedves és sérülékeny fiúnak mutatja a sármos ámokfutót, s olyan nyegle gesztussal idézi be azt a személyt, akit a világ tekintélyes hányada Megváltóként tisztel, hogy alapos a gyanú: nem tudja, mit csinál. A pszichopata lelkivilágába nem bepillantást enged, hanem az azonosulás felé terel – persze csak a műélvezet kedvéért.
Forgalmazza az ADS Service
