"Még mindig kívánják egymást" - Richard Linklater filmrendező

  • - köves -
  • Szentgyörgyi Rita
  • 2013. szeptember 1.

Film

A hazai mozikban is látható a Before-trilógia harmadik része, a Mielőtt éjfélt üt az óra - Berlinben találkoztunk az alkotójával.

Magyar Narancs: Tényleg aktív áloméletet folytat, még a dialógusokat is alvás közben "írja"?

Richard Linklater: Sok ember számára misztikus vagy spirituális jelentésük van az álmoknak - sokáig én is így voltam ezzel. Aztán valamikor 2000 elején Az élet nyomában című filmemet készítettem elő, tudja, azt, amelyik a tudatos álmokról szól, amikor álmodás közben az ember tudatában van annak, hogy álmodik... Nos, amióta ennek a jelenségnek a tudományos hátterével foglalkoztam, teljesen megváltoztam.

MN: Felfedezte ebbéli képességeit?

RL: Rájöttem, hogy befolyásolni tudom az álmot. Fantasztikus felfedezés volt. Csodálatos élmény, ahogy megszűnik tér és idő, bárhova eljuthatok, bárkivel találkozhatom. De van prózai oldala is: ha például valamilyen fontos tárgyalás előtt álomban meggyőzöm a partneremet, ez a valóságban is be szokott válni.

MN: Vagy úgy! Tizennyolc év telt el azóta, hogy Jesse és Céline a Budapestről Bécsre tartó vonaton találkozott. Magát mi vitte Bécsbe?

RL: Bécs volt az első európai város, ahova eljutottam, meghívtak egy fesztiválra, és bejött: megtetszettek az épületek, az emberek szívélyesek voltak.

MN: Most Görögországot választotta a Mielőtt éjfélt üt az órához. Miért?

RL: Túl kézenfekvő lett volna Párizsban folytatni, amikor amúgy is ott laknak. Szerettük volna kimozdítani őket valami érintetlen közegbe. Kellett a levegőbe valami szomorúság, lezárás-hangulat.

MN: Az első két rész izgalmát az a feszültség adta, hogy vajon összejönnek-e, vagy sem. Nos, összejöttek. Hiányzott ez nekünk?

false

RL: Sokkal könnyebb egy románc kezdetét vagy a végét megmutatni; nagyobb kihívásnak éreztük ennek a forgatókönyvnek a megírását. Hosszú ideig kerestük, kutattuk, hogyan lehet kifejezni a szerelem arcait az életútközép válsága környékén. Már nem úgy működnek a hormonjaid, ahogy szeretnéd, az idegrendszered is eléggé megtépázott a sok feszültségtől, felelősségtől, hajszától, megfelelési kényszertől.

MN: A Sundance fesztiváltól Berlinig szinte egyöntetű a kritikai vélemény, hogy a Mielőtt éjfélt üt az óra a sorozat legérettebb darabja. Az új Jelenetek egy házasságból.

RL: Jaj, ne már! Ilyen mélységeket ne gondoljunk bele. Ez egy romantikus film, az a trükkje, hogy a hősei még mindig kívánják egymást. A film maga pedig attól működik, hogy mindenki a saját személyes tapasztalatai, önértékelése, kapcsolata alapján alkot véleményt a látottakról. Ha valakinek éppen rossz sejtései vannak arról, hogy megcsalja a párja, az biztos, hogy sötétnek, pesszimistának látja a filmet. Ezzel szemben találkoztam olyan párokkal, akik éppen túlestek a párkapcsolati krízisen. Ők inkább pozitívnak ítélték meg a vásznon látottakat. Vicces és tragikus, hogy a legtöbb kapcsolat azon siklik ki, hogy kié az utolsó szó, kinek van igaza. Céline és Jesse "játéka" is erre megy ki.

MN: Úgy hírlik, a Mielőtt felkel a Nap önéletrajzi élményből született, egy philadelphiai lánnyal átbeszélgetett éjszaka után.

RL: Nem önéletrajzi egyik film sem, de mind tartalmaz személyes lenyomatokat. A philadelphiai lány esete szomorú történet. Valamikor a nyolcvanas évek végén találkoztunk egy buliban, ahonnan megszöktünk, és végigdumáltuk az éjszakát. Amikor kijött a film, kerestem, de nem reagált a hívásaimra. Később tudtam meg, hogy meghalt. Motorbalesetben.

MN: A többi filmnek is van ilyen személyes kapcsolódása?

RL: Egyebet sem teszek, csak figyelem magamat, a barátaimat, a körülöttem élők életét.

MN: Sokan feltételezik, hogy forgatókönyv ide vagy oda, főszereplői lazán improvizálnak a kamera előtt.

RL: Hallottam már olyan véleményeket, hogy ha színészek írják a forgatókönyvet, akkor a rendező kussol. Ez nem igaz. Túl komolyan vesszük a szakmánkat ahhoz, hogy ne tisztelnénk egymás munkáját, profizmusát. Persze jócskán alakul egy anyag a munkálatok során.

MN: A közönség szereti a figurákat egy az egyben megfeleltetni a színészeknek. Julie Delpy és Ethan Hawke sem titkolta, hogy a saját személyiségük kőkeményen benne van Jesse és Céline szerepében.

RL: Megkerülhetetlen a személyesség, az esendőség, a saját érzelmi tapasztalataink megfogalmazása, az érintettség. Közben meg mindketten nagy manipulátorok, éles nyelvű, észjárású színészek, akik minduntalan meg akarják győzni a másikat az igazukról. Olyanok, mint két bonyolult gyerek.

MN: Trilógiának lett beharangozva a történet. Elképzelhetetlen a folytatás?

RL: Én magam soha nem mondtam ilyet. Benne vagyok a folytatásban.

Mielőtt éjfélt üt az óra


Ki veszekszik? - ez itt a kérdés, és nem a lenni vagy nem lenni, de azért ez sem mellékes. Ismerjük a feleket, mint a rossz pénzt, hiszen cirka tízévente viszontlátjuk őket: Jesse és Céline veszekszik - láttuk őket szerelembe esni Bécsben poétikusan fiatalon (Mielőtt felkel a Nap), és láttuk őket immár kevésbé ruganyosan a Szajna-parton, amint megemberesedve ismét átdumáltak-átsétáltak egy napot (Mielőtt lemegy a Nap). Bájos walkie-talkie filmek voltak ezek, nem kevés filmtörténeti előképpel, ám ezek egyike sem olyan fontos, mint az a megfellebbezhetetlen tény, hogy Richard Linklater rendezőnek sikerült, ami csak kevés filmesnek: megkedveltetni két mozialakot.

false

És most itt van Jesse és Céline újra, órát lehetne igazítani hozzájuk, ha feltűnnek, az annyit jelent, már megint elment tíz év az életünkből. Meg persze az övékéből; azért is vannak itt, hogy számot adjanak a történtekről. Persze csak amúgy mellékesen, a walkie-talkie közben. Ezúttal Görögországból jelentkezünk, lehet, hogy Linklater itt kapott pénzt, s ezzel Woody Allen nyomdokaiba lépett, aki már rég Európában kalapozik, de az is lehet, hogy megalapozott, artisztikus döntésről van szó, noha a film játszódhatna bárhol a világon. Negyvenes pár két gyerekkel meg az előző házasságból származó harmadik körüli dilemmákkal: lehetnének te vagy én is - hazudja kegyesen a film, de persze nem lehetnénk, mert akik itt a szemünk láttára veszekszenek, az két improvizációra hajlamos sztár: Ethan Hawke és Julie Delpy (mint múltkor, most is írótársai a rendezőnek).

Ahogy a Jackass nyaktörő mutatványai előtt is ki kell írni, hogy gyerekek, meg ne próbáljátok odahaza, úgy itt sem ártott volna a figyelmeztetés: vigyázzatok, halandók, a ti családi kríziseitek soha nem lesznek olyan bájosak, flottak és szívhez szólók, mint ahogy azt Julie és Ethan csinálja. Mert remekül csinálják, szentigaz, azt a pici hazugságot meg simán elnézhetjük a filmnek, hogy itt két ember veszekszik. Nem kell csalódottan elengednünk Jesse és Céline kezét, a fickó fentebb megmondta: jöhet a negyedik andalgás is, s ez igen jó hír. A Mielőtt éjfélt üt az óra ugyanis a legjobb romantikus off-hollywoodi (független?) alkotás emberemlékezet óta.

- köves -

Forgalmazza az ADS Service


Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.