Valami egészen ismeretlent és ritkán elmeséltet: a buddhista szerzetesnők világát. Izgalmas és okos témaválasztás: egy változó, női és férfi nemi szerepeket boncolgató világban rákérdezni arra, hogyan csapódik le mindez egy eltérő szabályokon alapuló környezetben. Nehéz az értelmezés, de jó dinamikával, remekül eltalált közelikkel, ügyes atmoszférateremtéssel jó irányba halad a próbálkozás. (Még ha zavaró is néha egy-egy kevésbé jól szabott svenk vagy közelítés.) A katmandui szerzetesi életről persze keveset tudunk meg. Mintha ez már elvárt előzetes tudás lenne, de a néző kiindulópontja a filmtől még hiányos marad. A mű azt az érzetet kelti, hogy jó volna többet tudni ahhoz, hogy ráépítsünk minden egyebet. Bár a film kérdéseinek élességét így is érezzük: hogyan lehet a nyugati kultúrából beáramló modernséget egyeztetni a kolostori élet szabályaival? Érnek annyit a nők, mint a férfiak? Ha a társadalom kevesebbre tartja őket, az leképeződik a vallási hierarchiában is? Ha igen, mit kell azzal kezdeni? E kérdések teszik igazán erőssé a filmet: itt ugyanis (Katmanduban, a szerzetesközösségben, saját szerepmeghatározásukban és nő-férfi viszonyaikban) valami kétségtelenül változik. A nagy állandóság és az örök értékek között épp egy olyan momentumot kapott el a rendező, amikor a formálódást, változást tényleg látni lehet.
Forgalmazza a Vertigo Média
