Dokumentumfilm

Dolma lányai

Film

Idegen tárgyak, idegen színek ismeretlen jelentéssel, azt is mondhatnánk, hogy egzotikum. De szerencsére Miklós Ádám nepáli dokumentumfilmje sokkal közelebb megy, és sokkal érzékenyebben mutat meg dolgokat.

Valami egészen ismeretlent és ritkán elmeséltet: a buddhista szerzetesnők világát. Izgalmas és okos témaválasztás: egy változó, női és férfi nemi szerepeket boncolgató világban rákérdezni arra, hogyan csapódik le mindez egy eltérő szabályokon alapuló környezetben. Nehéz az értelmezés, de jó dinamikával, remekül eltalált közelikkel, ügyes atmoszférateremtéssel jó irányba halad a próbálkozás. (Még ha zavaró is néha egy-egy kevésbé jól szabott svenk vagy közelítés.) A katmandui szerzetesi életről persze keveset tudunk meg. Mintha ez már elvárt előzetes tudás lenne, de a néző kiindulópontja a filmtől még hiányos marad. A mű azt az érzetet kelti, hogy jó volna többet tudni ahhoz, hogy ráépítsünk minden egyebet. Bár a film kérdéseinek élességét így is érezzük: hogyan lehet a nyugati kultúrából beáramló modernséget egyeztetni a kolostori élet szabályaival? Érnek annyit a nők, mint a férfiak? Ha a társadalom kevesebbre tartja őket, az leképeződik a vallási hierarchiában is? Ha igen, mit kell azzal kezdeni? E kérdések teszik igazán erőssé a filmet: itt ugyanis (Katmanduban, a szerzetesközösségben, saját szerepmeghatározásukban és nő-férfi viszonyaikban) valami kétségtelenül változik. A nagy állandóság és az örök értékek között épp egy olyan momentumot kapott el a rendező, amikor a formálódást, változást tényleg látni lehet.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.