Film

Lola Versus

Film

Greta Gerwignek 2012 volt a hipszter Bridget Jones-os éve. A Frances Haban és a Lola Versusban ugyanazt a bájosan flúgos, felelőtlen és érzelmileg zilált New York-i kékharisnyát adta, mintha Woody Allen unokahúga lenne. Sajna a figurában nincs két filmre elég szufla.

A történet ott kezdődik, ahol a filmek véget érnek: a lány és a tökéletes fiú esküvőjét tervezgeti. Ám mire a dinamikus főcím lemegy, egy zseniális, képen kívüli csavarral meg is esik a szakítás. A meghökkentően rövid expozíció után - mely halvány műfaji önreflexiót sejtet - egy szabályos, hipszterszószszal nyakon öntött romkomot kapunk. Hősnőnk lohol az igazi nyomában, de közben Mallarméról ír disszertációt, és orosz parasztokról szóló kísérleti színdarabokat néz. Megismerjük Lola kattant családját (az apa szerepében Bill Pullman minden sora aranyköpés), szintén kattant barátait és az újdonsült szinglilét sztenderd tartozékait (vigasznass, nyomulós, fura pasik, kutakodás a Facebookon az ex után). A Lola Versus nagyon hősközpontú: az epizodikus szerkesztés, a sok excentrikus mellékszereplő mind Lola jellemét hivatott árnyalni. Greta Gerwig izzad, köhög, vannak lyukas fogai, nem olyan hétköznapinak szánt, de mégis valószerűtlenül tökéletes romkomhősnő, akivel az átlagnéző képtelen azonosulni. Gerwig annak a 21. századi permanens útkeresés állapotában lévő gyernőttnek a prototípusa, akiről a szociológusok panaszkodnak. Minden adott, hogy a film a (Frances Haval együtt) a hipszterek emblematikus műtárgya legyen, ám minden igyekezet ellenére is súlytalan.

Forgalmazza a Cinetel

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.