Dupla résszel indít ma este csavaros kémsorozatot az RTL Klub

  • Gera Márton
  • 2016. február 4.

Film

A keletnémet hírszerzés beszervez egy szerencsétlen srácot, hogy kémkedjen nekik az NSZK-ban. A végeredmény pedig egy métermázsa nosztalgiával megküldött, remek kémhistória.

Hiába a butácska magyar címfordítás (Volt egyszer két Németország), ami leginkább azt sugallná, hogy valami sztorizgatós dokumentumfilmet kapunk, alkalmasint a Deutschland 83 egy olyan kémsorozat, amilyenből igen kevés akad manapság. Az ancien régime idején vagyunk, a rádiókból a Sweet Dreams szól, és az NDK-ban egy kisebb eksztázissal ér fel, amikor az anyuka kap egy doboz minőségi kávét. De az anyuka nem sokáig örülhet, mert a frissen hazatért fiát beszervezi a keletnémet hírszerzés, elviszik, és meg sem állnak vele az NSZK-ig. Jöhet a kiképzés, majd a nehezebbnél nehezebb küldetések.

false

A sorozat készítői láthatólag levágták, hogy nem nekik kell a világot megváltani, s nem itt kell elmesélni a hidegháború történetét. Persze, a háttérben zajlanak a nagypolitika eseményei, Kelet és Nyugat vívja a maga csatáját, de annál sokkal izgalmasabb, hogy sikerül-e kinyitnia Martinnak az amerikai tábornok táskáját, vagy kijátssza-e a NATO-delegációt. A politika csak kulissza, az epizódok elsősorban az újdonsült kém életéről szólnak. Aztán elég rendesen össze is kuszálják a szálakat, így végül totál nem lehet tudni, ki áll a jó oldalon. A nagynéni például egy igazi számító dög, ráadásul a mindig remek Maria Schrader játssza. Szó, ami szó Jonas Nay is jól adja a kémmé gyúrt fiút.

false

Amúgy meg feleennyire sem volna érdekes ez a sorozat, ha a hangulat nem lenne ilyen piszkosul élvezetes. Néha úgy érezni, a Derricket nézzük, legalábbis a képi világ telibe idézi a nyolcvanas évek NSZK-beli sorozatait. Meg hát a nyolcvanas évek világát: szívszaggató látvány, amikor Martin először betéved egy nyugatnémet boltba, és azt sem tudja, mihez kezdjen a sok áruval. Néhány feszültségteli pillanat után lehuppan az ágyra, és megdézsmál egy Tobleronét – aki élt azokban az években, nyilván át tudja érezni az örömét.

Kuriózum ez a sorozat, na. Tényleg csak halkan merjük megkérdezni: nekünk mikor lesz ilyenünk?

 

 

 

 

Csütörtök esténként 21.20-kor az RTL Klub műsorán.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”