Film

Amikor Sztupa és Troché elhevertek a Tisza-parton, a táj gyönyörű volt, és kurvára csíptek a szúnyogok. Ráadásul akkorák voltak, mint egy aszteroida.

A legbiztonságosabb eltűnni a tömegben – állítja A gyanú első évada, de nem valószínű, hogy ezt magukra is így értik az alkotók.

Raphaëlle (Valeria Bruni Tedeschi) nem akarja tudomásul venni, hogy házastársa, Julie (Marina Foïs) elhagyni készül őt. Minden módon akaszkodna narcisztikus rigolyáit tovább tűrni nem hajlandó párjára; egy őt érő banális, de egziszteciális következményekkel járó baleset (könyökét töri a grafikusnő) felettébb alkalmasnak látszik, hogy a természetes módon felébredő sajnálatot és együttérzést kihasználva visszahódítsa (de legalább még egy kicsit magához láncolja) szerelmét.

Ha egyszer végleg kilábalunk a pandémiából, valaki nyilván megírja majd a filmtörténetnek azt az alfejezetét, amelyik csak az ún. Covid-filmekkel foglalkozik.

Ha már az elnyomás elleni tüntetést is ki kell szervezni másnak, hogy addig is húzhassuk az igát, akkor itt az idő, hogy cselekedjünk.

Paolo Genovese az itthon is nagy sikert arató Teljesen idegenek és A hely után ismét az emberi kapcsolatok szétszálazhatatlan sokszínűségét igyekszik bemutatni.

Amikor Sztupa és Troché beszálltak pétanque-ozni, minden paraszt Jean Gabinnek öltözött.

Egy öreg és magányos milliárdos úgy kíván halhatatlanná válni, hogy egy zseniális filmet finanszíroz.

Eredetileg a francia film egyik legprovokatívabb rendezője, Alain Cavalier filmesítette volna meg.

Min Jin Lee nagy fesztávolságú családregénye egy Japánba vándorolt koreai família négy generációját követi.

Amikor Sztupa és Troché találkoztak a Rettenetes Legyőzhetetlen Kardfogú Hörcsöggel, váratlanul érte őket a támadás.

Alapjáraton nem sok jóval kecsegtet, ha egy filmben a szerelmesek nem ismerik fel, hogy az isten is egymásnak teremtette őket