tévésmaci

Szarkák dáridója

  • tévésmaci
  • 2022. április 6.

Film

Amikor Sztupa és Troché beszálltak pétanque-ozni, minden paraszt Jean Gabinnek öltözött.

Már nem a rendőrfelügyelőt vagy bűnözőt játszó Jean Gabinnek, hanem a vidéki földesúr Jean Gabinnek, aki önerejéből lett azzá, aki, szerény örökségét fejlesztette nagybirtokká, s közben még az ellenállásban is részt vett, szóval járt neki az állig begombolt fehér ing, a könyökén bőrfolttal megerősített kordbársony zakó, alatta szvetter és a csizmába tűrt nadrág. Kis másolatai, megannyi törpekaméleon ott gyülekeztek a parkban, s készültek nagy erőkkel az idegenek megkopasztására. Hogy parasztok voltak, ah, a szó legnemesebb (hovatovább: legnemesb), legjobb, legkedvesebb, legszeretettelibb értelmében parasztok, azt az bizonyította, hogy az egyikük egy vadonatúj John Deere traktorral érkezett a parkba, s büszkén mutatta sporttársainak, akik ennek megfelelően is viselkedtek. Odahagyván a golyóikat, komótosan kisétáltak az út szélén leállított traktorhoz, körbejárták, nézegették, gusztálták, itt-ott meg is simogatták, fogdosták, s közben szenvedélyes hangon cseréltek eszmét a látottakról, osztották meg egymással a tárgyban szerzett korábbi tapasztalataikat, összevetve e kétségtelenül impozáns műtárgy bejárásakor szerzett friss benyomásaikkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.