Már nem a rendőrfelügyelőt vagy bűnözőt játszó Jean Gabinnek, hanem a vidéki földesúr Jean Gabinnek, aki önerejéből lett azzá, aki, szerény örökségét fejlesztette nagybirtokká, s közben még az ellenállásban is részt vett, szóval járt neki az állig begombolt fehér ing, a könyökén bőrfolttal megerősített kordbársony zakó, alatta szvetter és a csizmába tűrt nadrág. Kis másolatai, megannyi törpekaméleon ott gyülekeztek a parkban, s készültek nagy erőkkel az idegenek megkopasztására. Hogy parasztok voltak, ah, a szó legnemesebb (hovatovább: legnemesb), legjobb, legkedvesebb, legszeretettelibb értelmében parasztok, azt az bizonyította, hogy az egyikük egy vadonatúj John Deere traktorral érkezett a parkba, s büszkén mutatta sporttársainak, akik ennek megfelelően is viselkedtek. Odahagyván a golyóikat, komótosan kisétáltak az út szélén leállított traktorhoz, körbejárták, nézegették, gusztálták, itt-ott meg is simogatták, fogdosták, s közben szenvedélyes hangon cseréltek eszmét a látottakról, osztották meg egymással a tárgyban szerzett korábbi tapasztalataikat, összevetve e kétségtelenül impozáns műtárgy bejárásakor szerzett friss benyomásaikkal.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
