Interjú

„Előttem nem beszéltek magyarul”

Christina Alexandra Voros filmrendező, operatőr

Film

Pályáját kisfilmekkel és dokumentumfilmekkel kezdte. James Franco közreműködésével rendezett dokut a szado-mazo és BDSM-pornófilmekről. A sikeres tengerentúli sorozat, a Yellow­stone és a népszerű előzményszéria, az 1883 munkálataiban rendezőként és operatőrként is részt vett. Magyar gyökereiről, Francóhoz fűződő barátságáról és a westernről faggattuk.

Magyar Narancs: Első filmje, a The Ladies című 2007-es rövid dokumentumfilm két, Magyarországról az Egyesült Államokba menekült idős hölgyről szól. Hogyan találkozott Valival és Mimivel?

Christina Alexandra Voros: Ők a nagymamám New Yorkban élő testvérei. Amikor filmezést tanultam a New York Universityn, náluk laktam, a kanapéjukon aludtam. Hozzájuk hasonlóan az én családom is Magyarországról menekült Amerikába a forradalom idején. Mindkét szülőm Budapesten született, de tíz­éves korukban, egy manhattani egyházi iskolában találkoztak.

MN: Magyarul is tanították?

CHAV: Nem, előttem nem beszéltek magyarul, csak ha azt akarták, hogy ne értsem őket. Haragszom is ezért, mert gyerekként valószínűleg egyszerűbb lett volna megtanulni ezt a bonyolult nyelvet. Ha beszélni nem is tudom, azért egy részét megértem: szüleim révén magyar útlevelem is van, az első férjem magyar volt, és ha csak egy rövid ideig is, de éltem Budapesten. Fiatalon vívtam és az egyik mesterem a Honvédban edzett, neki köszönhetően még a főiskola előtt, 17-18 éves koromban én is odamehettem tréningezni. Körülbelül fél évig maradtam a magyar fővárosban. Nagyon furcsa volt, hogy én vezettem körbe a szüleimet, amikor meglátogattak, ők ugyanis az emigráció kezdete óta nem jártak ott.

MN: A kelet-európai származású operatőrökről szokás azt mondani, hogy azért olyan sikeresek a tengerentúlon, mert máshogyan tekintenek az amerikai kultúrára, más szemszögből látják a szimbólumaikat és mítoszaikat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.