Magyar Narancs: Első filmje, a The Ladies című 2007-es rövid dokumentumfilm két, Magyarországról az Egyesült Államokba menekült idős hölgyről szól. Hogyan találkozott Valival és Mimivel?
Christina Alexandra Voros: Ők a nagymamám New Yorkban élő testvérei. Amikor filmezést tanultam a New York Universityn, náluk laktam, a kanapéjukon aludtam. Hozzájuk hasonlóan az én családom is Magyarországról menekült Amerikába a forradalom idején. Mindkét szülőm Budapesten született, de tízéves korukban, egy manhattani egyházi iskolában találkoztak.
MN: Magyarul is tanították?
CHAV: Nem, előttem nem beszéltek magyarul, csak ha azt akarták, hogy ne értsem őket. Haragszom is ezért, mert gyerekként valószínűleg egyszerűbb lett volna megtanulni ezt a bonyolult nyelvet. Ha beszélni nem is tudom, azért egy részét megértem: szüleim révén magyar útlevelem is van, az első férjem magyar volt, és ha csak egy rövid ideig is, de éltem Budapesten. Fiatalon vívtam és az egyik mesterem a Honvédban edzett, neki köszönhetően még a főiskola előtt, 17-18 éves koromban én is odamehettem tréningezni. Körülbelül fél évig maradtam a magyar fővárosban. Nagyon furcsa volt, hogy én vezettem körbe a szüleimet, amikor meglátogattak, ők ugyanis az emigráció kezdete óta nem jártak ott.
MN: A kelet-európai származású operatőrökről szokás azt mondani, hogy azért olyan sikeresek a tengerentúlon, mert máshogyan tekintenek az amerikai kultúrára, más szemszögből látják a szimbólumaikat és mítoszaikat.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
