Ürgemadár

Amikor Sztupa és Troché találkoztak a Rettenetes Legyőzhetetlen Kardfogú Hörcsöggel, váratlanul érte őket a támadás.

Baromságokról fecsegve vágtak át a négyemeletesek között a téren, amikor ordítva előttük termett a Rettenetes Legyőzhetetlen Kardfogú Hörcsög, üvöltött, ahogy a száján kifért: adjátok ide a pénzeteket, az uzsonnátokat, a kurva anyátokat, szétverem a pofátokat! Iszok a véretekből, kis rohadékok. Sztupa Trochéra nézett aggodalmasan: ez megbolondult, szaladt ki a száján, holott jól tudta, kivel van dolga, a Rettenetes Legyőzhetetlen Kardfogú Hörcsögöt ismerte az egész környék, mind a négyemeletesek. Troché bemozdult a Rettenetes Legyőzhetetlen Kardfogú Hörcsög felé: megrándult, mintha lendíteni akarná a karját pofonra, s annyit mondott, lebaszok egyet. Erre bőszült fel csak igazán a Rettenetes Legyőzhetetlen Kardfogú Hörcsög, s három lépést hátrálva tovább acsított: megöllek, varangyos disznó, kitaposom a beledet, nem menekülhettek. Troché utána lépett, a Rettenetes Legyőzhetetlen Kardfogú Hörcsög pedig futásnak eredt. De csak a ház sarkáig inalt, ott megállt, nekidőlt a négyemeletes ellenkező oldali falának, majd elődugta a fejét, úgy üvöltött: hívom a Pintyőt, a Manót, a Plutyit és Veleket is (ezek a környék félelmetes vagányai voltak – nem túl hosszú ideig, aztán elvitte őket a rendőrség, s egyik-másikról az is kiderült, hogy spicli, de ez totál másik történet), kurvára agyonverünk titeket, meg mindenkit, de titeket először. Troché elvesztette a türelmét, s elkezdett szaladni a Rettenetes Legyőzhetetlen Kardfogú Hörcsög felé, de az sem volt rest (vagy röst?), egyből a nyakába kapta a lábát és inalt világtalan világig. Azaz dehogy világtalan világig, kifutott a tér közepén álló nagy füves részre, s amikor már Torché úgy kétlépésnyire volt tőle, épp utol­érte volna, egyszerűen eldobta magát, s a földön fekve folytatta a harcot, mert a Rettenetes Legyőzhetetlen Kardfogú Hörcsög sosem adta fel: ne verj meg, mocskos geciláda, hívom a rendőrséget, apám szól a katonaságnak, öt perc alatt itt vannak, és kicsinálnak. Troché megint úgy tett, mintha közelebb akarna lépni, s legalább egyet belerúgna a Rettenetes Legyőzhetetlen Vérnősző Hörcsögbe, aki ekkor már a karját maga elé kapva, artikulálatlanul, szavak nélkül üvöltött, vagyis inkább nyüszített. Troché felpillantott a négyemeletes ablakaira, hogy nézi-e valaki, mi folyik idelent. Függöny se lebbent, üveg se csillant, senkit nem érdekelt a dolog, vagy mindenki dolgozni volt. Sztupa is odaért addigra. Troché nyújtotta a karját, és egy gyors mozdulattal felhúzta a földről a Rettenetes Legyőzhetetlen Kardfogú Hörcsögöt, bocs, mennünk kell, és elindultak Sztupával. A Rettenetes Legyőzhetetlen Kardfogú Hörcsög is folytatta az útját a másik irányba. De csak három lépést tett, máris kiköpött, s rákezdte: letépem a fejeteket tetves mocskok, és beleszarok a nyakatokba.