Tévésorozat

Szivacs a lándzsavégen

A gyanú

Kritika

A legbiztonságosabb eltűnni a tömegben – állítja A gyanú első évada, de nem valószínű, hogy ezt magukra is így értik az alkotók.

A streamingfelületek könnyű elérhetősége, „bindzselhető” jellege a thrillersorozatok szaporításának ideális talaja. Kevésbé kompetitív műfaj, mint mondjuk a vígjáték vagy a dráma, mert a szorongáskeltés jóval kevésbé komplex feladat, mint pl. a nevettetés vagy a könnyfakasztás. Egy ilyen szériának nem muszáj (bár nem is árt) mindenáron rálicitálnia versenytársaira ahhoz, hogy hatással legyen a nézőjére. Ha csak annyit sikerül elérnie, hogy a félelem eluralkodjon rajtunk, akkor – lévén ez a legalapvetőbb és legintenzívebb érzelem – már meg is ragadta a befogadót. Épp ezért bár az Apple TV+ új sorozata témájában jócskán emlékeztet például a Mr. Robotra, az emberrablás pedig számtalan alkotásnak szolgált már alapjául, A gyanúnak ezekkel nem kell kötelezően versenyre kelnie ahhoz, hogy jó és élvezhető sorozatként maradjon meg egy ideig az emlékezetünkben. Sőt, még az átélhetőség tekintetében is komoly adu van a kezében: egy politikustól követeli, hogy mondja el az igazat. A siker tehát garantáltnak tűnhet, hiszen ki ne tudna azonosulni ezzel a célkitűzéssel? Az alkotók azonban úgy döntöttek, hogy kétségtelenül hegyes lándzsáikra puha szivacsot tűznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.