Tévésorozat

Szivacs a lándzsavégen

A gyanú

Kritika

A legbiztonságosabb eltűnni a tömegben – állítja A gyanú első évada, de nem valószínű, hogy ezt magukra is így értik az alkotók.

A streamingfelületek könnyű elérhetősége, „bindzselhető” jellege a thrillersorozatok szaporításának ideális talaja. Kevésbé kompetitív műfaj, mint mondjuk a vígjáték vagy a dráma, mert a szorongáskeltés jóval kevésbé komplex feladat, mint pl. a nevettetés vagy a könnyfakasztás. Egy ilyen szériának nem muszáj (bár nem is árt) mindenáron rálicitálnia versenytársaira ahhoz, hogy hatással legyen a nézőjére. Ha csak annyit sikerül elérnie, hogy a félelem eluralkodjon rajtunk, akkor – lévén ez a legalapvetőbb és legintenzívebb érzelem – már meg is ragadta a befogadót. Épp ezért bár az Apple TV+ új sorozata témájában jócskán emlékeztet például a Mr. Robotra, az emberrablás pedig számtalan alkotásnak szolgált már alapjául, A gyanúnak ezekkel nem kell kötelezően versenyre kelnie ahhoz, hogy jó és élvezhető sorozatként maradjon meg egy ideig az emlékezetünkben. Sőt, még az átélhetőség tekintetében is komoly adu van a kezében: egy politikustól követeli, hogy mondja el az igazat. A siker tehát garantáltnak tűnhet, hiszen ki ne tudna azonosulni ezzel a célkitűzéssel? Az alkotók azonban úgy döntöttek, hogy kétségtelenül hegyes lándzsáikra puha szivacsot tűznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.