A streamingfelületek könnyű elérhetősége, „bindzselhető” jellege a thrillersorozatok szaporításának ideális talaja. Kevésbé kompetitív műfaj, mint mondjuk a vígjáték vagy a dráma, mert a szorongáskeltés jóval kevésbé komplex feladat, mint pl. a nevettetés vagy a könnyfakasztás. Egy ilyen szériának nem muszáj (bár nem is árt) mindenáron rálicitálnia versenytársaira ahhoz, hogy hatással legyen a nézőjére. Ha csak annyit sikerül elérnie, hogy a félelem eluralkodjon rajtunk, akkor – lévén ez a legalapvetőbb és legintenzívebb érzelem – már meg is ragadta a befogadót. Épp ezért bár az Apple TV+ új sorozata témájában jócskán emlékeztet például a Mr. Robotra, az emberrablás pedig számtalan alkotásnak szolgált már alapjául, A gyanúnak ezekkel nem kell kötelezően versenyre kelnie ahhoz, hogy jó és élvezhető sorozatként maradjon meg egy ideig az emlékezetünkben. Sőt, még az átélhetőség tekintetében is komoly adu van a kezében: egy politikustól követeli, hogy mondja el az igazat. A siker tehát garantáltnak tűnhet, hiszen ki ne tudna azonosulni ezzel a célkitűzéssel? Az alkotók azonban úgy döntöttek, hogy kétségtelenül hegyes lándzsáikra puha szivacsot tűznek.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
