Tévésorozat

Szivacs a lándzsavégen

A gyanú

Kritika

A legbiztonságosabb eltűnni a tömegben – állítja A gyanú első évada, de nem valószínű, hogy ezt magukra is így értik az alkotók.

A streamingfelületek könnyű elérhetősége, „bindzselhető” jellege a thrillersorozatok szaporításának ideális talaja. Kevésbé kompetitív műfaj, mint mondjuk a vígjáték vagy a dráma, mert a szorongáskeltés jóval kevésbé komplex feladat, mint pl. a nevettetés vagy a könnyfakasztás. Egy ilyen szériának nem muszáj (bár nem is árt) mindenáron rálicitálnia versenytársaira ahhoz, hogy hatással legyen a nézőjére. Ha csak annyit sikerül elérnie, hogy a félelem eluralkodjon rajtunk, akkor – lévén ez a legalapvetőbb és legintenzívebb érzelem – már meg is ragadta a befogadót. Épp ezért bár az Apple TV+ új sorozata témájában jócskán emlékeztet például a Mr. Robotra, az emberrablás pedig számtalan alkotásnak szolgált már alapjául, A gyanúnak ezekkel nem kell kötelezően versenyre kelnie ahhoz, hogy jó és élvezhető sorozatként maradjon meg egy ideig az emlékezetünkben. Sőt, még az átélhetőség tekintetében is komoly adu van a kezében: egy politikustól követeli, hogy mondja el az igazat. A siker tehát garantáltnak tűnhet, hiszen ki ne tudna azonosulni ezzel a célkitűzéssel? Az alkotók azonban úgy döntöttek, hogy kétségtelenül hegyes lándzsáikra puha szivacsot tűznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.