Dokumentumfilm

Egy nap az életünkből: A drogfogyasztó emberek világa

Film

A droghasználók élete hálás téma: van dráma, van fájdalom, van együttérzés, még talán valamennyi remény is – ezért sikerül a többségük klisésre, hatásvadászra vagy épp (ki)oktató jellegűre. Az Egy nap az életünkből egyik alcsoportba sem sorolható, pedig drámával itt is bőven találkozunk: itt van rögtön Brun, a fiatal mexikói lebénult jobb kézzel; a lábon lőtt indonéz Edo; a gyerekét egy szűk viskóban egyedül nevelő lagoszi Diana; a hatalom ellen ágáló krími Alexey; a vagány berlini Claudia, aki terápiára járna, mert sok év után sem tud megbirkózni a függőségével; a saját kárán sokat tanuló New York-i Jimmy, valamint Éva és Oszkár, a magyar pár, akik nappal vasat gyűjtenek, hogy legyen némi pénz anyagra és ételre, éjjel pedig egy foglalt házban húzzák meg magukat, három paplan alatt, hogy meg ne fagyjanak. Heroinisták mindennapjaiba nyerünk bepillantást: el kell vinni a gyereket az iskolába, vacsorát kell főzni, be kell menni dolgozni. Pont úgy, mint bárki másnak. Azzal a különbséggel, hogy ők közben benne vannak Takács István Gábor filmjében, s a droggal folytatott küzdelmeikről, a félelmeikről vagy arról beszélnek, hogy az országukban milyen drogpolitika járja. Hét ország, hét különböző háttér, sors, rengeteg közös pont, melyből pont a budapesti miliő lóg ki. Mert mindegyikük aktivista Jakartától Berlinig, mindegyikük segít a sorstársaknak, még akkor is, ha lelőhetik érte, nálunk viszont magán is nehezen segít a fogyasztó, egy nyamvadt steril tűért is meg kell vívnia.

Jogriporter Alapítvány filmje

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.