Dokumentumfilm

Egy nap az életünkből: A drogfogyasztó emberek világa

Film

A droghasználók élete hálás téma: van dráma, van fájdalom, van együttérzés, még talán valamennyi remény is – ezért sikerül a többségük klisésre, hatásvadászra vagy épp (ki)oktató jellegűre. Az Egy nap az életünkből egyik alcsoportba sem sorolható, pedig drámával itt is bőven találkozunk: itt van rögtön Brun, a fiatal mexikói lebénult jobb kézzel; a lábon lőtt indonéz Edo; a gyerekét egy szűk viskóban egyedül nevelő lagoszi Diana; a hatalom ellen ágáló krími Alexey; a vagány berlini Claudia, aki terápiára járna, mert sok év után sem tud megbirkózni a függőségével; a saját kárán sokat tanuló New York-i Jimmy, valamint Éva és Oszkár, a magyar pár, akik nappal vasat gyűjtenek, hogy legyen némi pénz anyagra és ételre, éjjel pedig egy foglalt házban húzzák meg magukat, három paplan alatt, hogy meg ne fagyjanak. Heroinisták mindennapjaiba nyerünk bepillantást: el kell vinni a gyereket az iskolába, vacsorát kell főzni, be kell menni dolgozni. Pont úgy, mint bárki másnak. Azzal a különbséggel, hogy ők közben benne vannak Takács István Gábor filmjében, s a droggal folytatott küzdelmeikről, a félelmeikről vagy arról beszélnek, hogy az országukban milyen drogpolitika járja. Hét ország, hét különböző háttér, sors, rengeteg közös pont, melyből pont a budapesti miliő lóg ki. Mert mindegyikük aktivista Jakartától Berlinig, mindegyikük segít a sorstársaknak, még akkor is, ha lelőhetik érte, nálunk viszont magán is nehezen segít a fogyasztó, egy nyamvadt steril tűért is meg kell vívnia.

Jogriporter Alapítvány filmje

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.