rés a présen: Jó ideje az Örkény Színház dramaturgja voltál, amikor elkezdtél rendezni. Hogyan történt?
Gáspár Ildikó: Az Örkény Színházban közel 10 éve dolgozom, és Mácsai Pál már néhány év után azt mondta, hogy szerinte rendeznem kéne. Mivel meg voltam győződve arról, hogy idegrendszerileg nem bírnám, nem erőltettem. Két éve az "budai Társaskör megkereste Mácsait egy koprodukció lehetőségével, és ő kért, hogy legyen ez az én első rendezésem. A Két néni, ha megindult dramaturgként ajánlottam a színháznak, alapvetően az a különös műfaj érdekelt benne, amit az abszurd dialógusok és a francia sanzonok együtt kiadnak. Aztán az "budai Társaskör anyagi okok miatt mégsem tudott részt venni a koprodukcióban, így került az előadás az Örkény előcsarnokába, ahová eredetileg is terveztem.
rap: Milyen körülmények között találkoztál a Kivi című darabbal, és hogyan lett belőle bábelőadás?
GI: Mühlheimben találkoztam vele egy ijfúsági színházi konferencián, ahova kíváncsiságból mentem el. Mindenkit megfogott a darab költőisége, és egészen szélsőséges gondolatok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy ezt hogyan lehet, érdemes megcsinálni. Amikor hazajöttem, egy darabig dramaturgként ajánlgattam, nem jutott eszembe, hogy megrendezzem, de végül nem érdekelt senkit. Hónapokkal később eszembe jutott egy zene, és az alapötlet, hogy valódi gyümölcsökkel és hétköznapi tárgyakkal kéne megcsinálni, és hogy bábszínészek kellenének hozzá. Bercsényi Péterrel már dolgoztam korábban, és nagyon jó színésznek tartom, Spiegl Annáról pedig, akit addig vizsgadarabokban láttam, mindig úgy éreztem, hogy magától értetődő és erős a jelenléte. A darab témája miatt az is első gondolat volt, hogy osztályteremben kéne játszani. Felkerestem Meczner Jánost, a Budapest Bábszínház igazgatóját a próbahely miatt, ő pedig felajánlotta, hogy beveszi a darabot a repertoárba. Közben a Fügével is elkezdtem tárgyalni, és vállalták, hogy részt vesznek a darab létrehozásában.
rap: Kik vannak még benne az alkotócsapatban?
GI: Kálmán Eszter tervező, a frissen végzett Khaled-Abdo Szaida dramaturg és Neudold Júlia színházpedagógus. Kákonyi Árpád a zeneszerző, akivel már a Két néniben is nagyon jól dolgoztunk együtt. Nem hagyományosan bábos előadás lesz, tárgyakat használunk, de azokat sem megszemélyesítve, inkább olyasmiről van szó, mintha két gyerek játszana a konyhában, és a képzeletük által a zöldségesláda vagy egy ásványvizes üveg valami egészen más jelentést kap. Nagyon fontos, hogy van egy looperünk, amivel - a tárgyakkal keltett hangokból - atmoszférákat, zenéket hozunk létre.
rap: Mi a legfontosabb mondandója a Danis-darabnak?
GI: Nem szocio- vagy dokumentarista dráma a hajléktalan tizenévesekről, hanem kitalált világ. Szereplői egy társadalmon kívüli mini társadalmat hoznak létre, valódi közösséget, amiben mindenkinek megvan a feladata és az egyéni felelőssége. Ez a gondolat bármilyen közösségre érvényes. Az osztályéra is és a színházat létrehozókéra is. Ha valódi demokráciában szeretnénk élni, valahogy így kéne a közösségről gondolkodnunk. Ahogy a Két néni az idősekről szól, ez a fiatalokról, és elsősorban nekik, a középiskolás korosztálynak készül.
rap: Mik voltak a próbafolyamat legfontosabb pontjai?
GI: A looper megtanulása volt a legnehezebb. Elég sokat és bonyolultan használjuk, és a színészeknek fejből kell tudniuk a trackeket, sávokat, számokat a végszavakkal együtt. Talán az egyik kedvenc élményem az volt, amikor rájöttünk, hogy mire érdemes használni egy seprűt és egy karácsonyfatartót. Persze sok ilyet tudnék még mondani, de nem szeretnék semmit sem elárulni előre. A próbák nagyon élvezetesen telnek, sokat nevetünk és hülyéskedünk.
rap: Mikor lesz a bemutató?
GI: A bemutató február 21-én lesz, este 6-kor, aztán legközelebb 25-én és 26-án játsszuk szintén ebben az időpontban a Budapesti Bábszínházban. Márciusban 6-ára, 7-ére, 8-ára tűzték ki. Remélem, hogy március végén, április elején el tudunk menni iskolákba is. Az osztálytermi előadásokat a Füge szervezi.
rap: Milyen munkákba kezdesz bele a közeljövőben?
GI: Az Örkény Színházban március 9-én mutatják be a kisregényből készített Tóték-adaptációmat, amit Mácsai Pál rendez. A Nemzeti Színházban február 23-án mutatják be az Amphitryont Gothár Péter rendezésében. Ehhez az előadáshoz átdolgoztam Forgách András fordítását. A rendezés miatt most sajnos mindkét darab próbáin csak néhányszor tudok megjelenni. A következő munkám szintén egy adaptáció, amely Heinrich Mann regényéből, a Ronda tanár úrból készül. Ez a regény az alapja a Marlene Dietrichhel és Emil Janningsszal készült klasszikus Kék Angyalnak is, de a film csak a regény bizonyos motívumait használja. Inkább a regényre hagyatkoznék, ami nehéz feladat, mert bonyolult és szerteágazó a történet, de úgy érzem, komplexebb és érdekesebb lehet. Csak annyit mondanék, hogy a regény eredeti alcíme az, hogy Egy zsarnok bukása. Hát ez érdekel.
