Film

Egyenesen át

  • 2017. november 12.

Film

Bár a remake most jobb az eredeti műnél, ez nem elismerés, Joel Schumacher 1990-es thrillere gyenge eresztés volt. A halál utáni állapotot saját mesterségesen előidézett exitusuk, majd újraélesztésük módszerével kutató becsvágyó orvostanhallgatók ígéretesen exponált története már ott is hamar átfordult merő ijesztgetésbe, és magazinok életmódtanácsainak színvonalán megfogalmazott „tanulságaihoz” (kérj megbocsátást azoktól, akiknek ártottál) nevetséges „bűnök” (gyerekkori csúfolkodás, titokban felvett szeretkezések) jóvátételén át vezetett az út.

Az új verzió megtartotta mind az ígéretes expozíciót, mind (a halál utáni életről elgondolt eredeti koncepció híján szükségképpen pótcselekvésként értelmezhető) az ijesztgetést, továbbá a bugyuta tanulságot. És megtartotta a korábbi főhőst, Kiefer Sutherlandet – az öregedő, szigorú prof szerepében. No, jó: az ijesztgetés hatásosabb (az eredeti A tetovált lányt is jegyző Niels Arden Oplev kvalitásosabb rendező), a tanulság meg kiegészül azzal, hogy magunknak is meg kell tudni bocsátani. A körítés is ugyanolyan következetlen (már Schumachernél is élő emberek kísértettek a túlvilágon), bár történik némi erőfeszítés, hogy logikát varázsoljanak a rémlátásokba, s a fel nem dolgozott bűnöknek is van valóságos súlya ezúttal.

Ám éppen azért, mert a korábbi félreeső sufni helyett itt hipermodern körülmények között végzik a meghalasztást-feltámasztást, még zavaróbb a mellé adagolt áltudományos blabla, amelynek igénybevételével komoly drámaként adnák el egy szoftos horrorfilm szellemi üresjáratait.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.