Film

Egyenesen át

  • 2017. november 12.

Film

Bár a remake most jobb az eredeti műnél, ez nem elismerés, Joel Schumacher 1990-es thrillere gyenge eresztés volt. A halál utáni állapotot saját mesterségesen előidézett exitusuk, majd újraélesztésük módszerével kutató becsvágyó orvostanhallgatók ígéretesen exponált története már ott is hamar átfordult merő ijesztgetésbe, és magazinok életmódtanácsainak színvonalán megfogalmazott „tanulságaihoz” (kérj megbocsátást azoktól, akiknek ártottál) nevetséges „bűnök” (gyerekkori csúfolkodás, titokban felvett szeretkezések) jóvátételén át vezetett az út.

Az új verzió megtartotta mind az ígéretes expozíciót, mind (a halál utáni életről elgondolt eredeti koncepció híján szükségképpen pótcselekvésként értelmezhető) az ijesztgetést, továbbá a bugyuta tanulságot. És megtartotta a korábbi főhőst, Kiefer Sutherlandet – az öregedő, szigorú prof szerepében. No, jó: az ijesztgetés hatásosabb (az eredeti A tetovált lányt is jegyző Niels Arden Oplev kvalitásosabb rendező), a tanulság meg kiegészül azzal, hogy magunknak is meg kell tudni bocsátani. A körítés is ugyanolyan következetlen (már Schumachernél is élő emberek kísértettek a túlvilágon), bár történik némi erőfeszítés, hogy logikát varázsoljanak a rémlátásokba, s a fel nem dolgozott bűnöknek is van valóságos súlya ezúttal.

Ám éppen azért, mert a korábbi félreeső sufni helyett itt hipermodern körülmények között végzik a meghalasztást-feltámasztást, még zavaróbb a mellé adagolt áltudományos blabla, amelynek igénybevételével komoly drámaként adnák el egy szoftos horrorfilm szellemi üresjáratait.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.