Éjfélkor Párizsban

  • Békés Bálint
  • 2011. november 30.

Film


Woody Allen ha mostanában el is hagyja New Yorkot, bevált sémáit és hőseit csak ritkán hajlandó nélkülözni. Csavaros bűnügyi bravúrdarabjai után visszatértek a jól ismert senyvedő értelmiségiek, még ha valamivel konszolidáltabb kivitelben is. Alvy Singer szexuális neurózisainak nyoma sincs már, a helyébe ezúttal lagymatag elvágyódás és kapuzárási pánik lép. Gil Pender, a filmírói bérmunkára és a zsibbasztó jólétre ráunt regényíró-aspiráns menyasszonyával az istenített Párizsba ruccan át, ahol egy éjszaka a '20-as évek művészszalonjaiban találja magát, idoljaival poharazgatva. A csodás trip Gertrude Stein köreibe mindennapos lesz, s persze a képbe kerül egy (szintén nosztalgiázó) hölgy is, hogy végül Gil egy kissé direkt jelenetben magától hagyja ott örökre a rajongott kort és közeget. Az Éjfélkor Párizsban nem rántja le a leplet a hazug nosztalgiáról és mitizálásról, inkább vérszegény humorral kigúnyolja csak. Meg-megcsillan ugyan olykor a szerző régi humorérzéke, de sem a nevetséges pozőrök bandájaként megjelenő művészelitet, sem Gil pereputtyát (kispolgári menyasszony, kibírhatatlan örömszülők) nem képes élővé tenni. Ráadásul aligha hihető, hogy vadromantikus hősünknek és a tőle lassan megbolonduló, felszínes és sznob jegyesének valaha igazán köze lehetett egymáshoz. Ebben a filmben minden olyan, mintha: Owen Wilson mintha a nyughatatlan, neurotikus Allen-alteregóval küszködne, a leendő feleséget harmatosan hozó Rachel McAdams Scarlett Johanssonra hasonlít, a produkció egészét pedig mintha Woody Allen rendezte volna.

 

Forgalmazza a Budapest Film

 


Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.