Film

Éjszakai hajsza

  • - kg -
  • 2015. április 20.

Film

Most, amikor már minden poént elsütöttünk a lemenő nap fényében akcióhősként füstölgő Liam Neesonon élcelődve, most, amikor már minden East­wood-hasonlat, nyugdíjasvicc és filmtörténeti összehasonlítás megvolt, hát nem előrukkol e nagy teherbírású csataló egy újabb, vértócsákban gazdag alkotással?! Még el sem kezdődött a film, de máris Neeson győzött: semmi irónia, semmi kikacsintás, csak az az ismerősen meggyötört tekintet, ami mindjárt, percek kérdése az egész, a gyermekéért fegyvert rántó gyilkos áthatóan szúrós, eltökélt nézésébe vált át. Csakhogy a mennyiség ezúttal még minőségbe is átcsap, és ez már tényleg pofátlanság. Ha nem lett volna az a temérdek Taken meg a többi szúrós tekintet, még némi lelkesedésre is futná, hogy nini, itt egy jó kis alvilági, New York-os, keménykedős mese a fiáért harcba szálló, kivénhedt bérgyilokról, aki egymaga kiirt egy egész csehót, de Ed Harrist hagyja futni, mert Harris nagy színész, nem halhat meg egy csomó statiszta közt. A metró szikrát hány, Neeson meg valami mást, a zsaruk korruptak, a maffiózók írek, az újak meg albánok, és Queensben a jók laknak, Manhattanben meg a rosszak, minek ezt túlbonyolítani.
A ren­dező jókor vág, és ez a lényeg: majdnem mindig akkor, amikor végképp baromságba fulladna a véres hajcihő. Még így is marad egy-két, párbeszéddel terhes jelenet, mely főleg az ír-ír, gyilkos-gyilkos, férfi-­férfi barátságnak állít emléket, de ezek is véget érnek egyszer, s jöhet egy hangulatos hasba lövés, meg Harris, aki csak néz; írül és keményen, ahogyan csak ő tud.

 

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.