Film

A cipőbűvölő

  • 2015. április 20.

Film

Mese a zsidó cipészről, aki olyan, őseire egyenesen az angyaloktól hagyományozott csodamasinára bukkan a pincében, amelynek segítségével a javításra leadott csukákba bújva a derék suszter átváltozhat a cipő tulajdonosává, s így, inkognitóban mintegy, fordíthatja ezt az adományt a maga hasznára vagy mások örömére, tehet vele rosszat vagy jót.

Az érzelmes és tanulságos mese kellő szakmai odafigyeléssel készült el. Az már maga kiemelkedő teljesítmény, hogy az alpári börleszkek ripacsériára régen rákapott mamlaszát, Adam Sandlert színészinek is bátran nevezhető alakításra sikerült rávenni. Ilyesmit utoljára talán ha másfél évtizede láthattunk nála, a Kótyagos szerelem című, amúgy nem különösebben átütő komédiában. És van dramaturgiai építkezés is, a kiszámítható fordulatok dacára némi sajátos hangulat, plusz társadalmilag szerfelett pozitív mondanivaló. Tényleg, egész kellemes a filmecske.

De azért ezt a végül porcukros érzelgésbe fulladó, pionyíros tanmesét, amelyben a jótét lélekké fejlődő iparos áldásos tevékenységének következtében végül a gaz pénzemberek járnak pórul, míg a jók meg sok pénz által üdvözülnek, nos, ezt a ragacsosan édes filmcukorkát nem más nyújtja át, mint az amúgy ki­emelkedő tehetségű Tom McCarthy, Az állomásfőnök, A látogató és a Győzzünk már! alkotója, aki idáig ­valóban megindító sorsokat, igaz érzelmeket és az ember jobbik énjét csakugyan megszólító történeteket vitt filmre rendezőként. Tőle ez a felszínes, zsidó misztikába csomagolt, harmatos giccs több mint kiábrándító.

Forgalmazza a Big Bang Média

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.