"Eljátszhattam volna a rosszfiút" - Bryan Ferry énekes-dalszerző

Film

Bryan Ferry, a popzene elmúlt negyven évének egyik legfontosabb figurája idén tavasszal adta volna első magyarországi koncertjét, de egészségi problémák miatt több fellépését, köztük a budapestit is le kellett mondania. A pótlásra szeptember 21-én kerül sor a Papp László Budapest Sportarénában - addig is e-mailben megkerestük a Roxy Music frontembereként ismertté vált 65 éves énekest.

Bryan Ferry, a popzene elmúlt negyven évének egyik legfontosabb figurája idén tavasszal adta volna első magyarországi koncertjét, de egészségi problémák miatt több fellépését, köztük a budapestit is le kellett mondania. A pótlásra szeptember 21-én kerül sor a Papp László Budapest Sportarénában - addig is e-mailben megkerestük a Roxy Music frontembereként ismertté vált 65 éves énekest.

*

Magyar Narancs: A tavasz folyamán le kellett mondanod több fellépésedet, köztük a budapestit is, de azóta ismét turnézol. Teljesen rendbe jött az egészséged?

Bryan Ferry: Remekül érzem magam, és már három hónapja zajlik a turném - szerencsére azóta nem adódtak problémák.

MN: Legutóbbi lemezed, az Olympia hemzseg a vendégsztároktól. Hogyan szedted össze őket?

BF: Vannak köztük nagyszerű zenészek, akikkel már régebben is együtt dolgoztam, például David Gilmour, Nile Rodgers és Marcus Miller. Aztán némelyikükkel az elmúlt pár év során hozott össze a sors. A Groove Armadá-s srácokkal Ibizán találkoztam, amely, mint tudjuk, nagyon fontos hely a tánczene szempontjából, és ahol ők elég sokat dolgoznak. A Scissor Sistersszel New Yorkban jöttem össze, Flea-t, a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosát pedig a kortárs művészvilágon keresztül ismertem meg; a közös ismerőseink mutattak be minket egymásnak.

MN: Az új albumon az egyik szám az Alphaville címre hallgat, ami köztudottan egy Jean-Luc Godard-film címe. Milyen mértékben hatott a film a dalra, és úgy összességében mekkora hatással vannak a filmek a zenédre?

BF: A mozi mindig is hatalmas inspirációt jelentett nekem, különösen a klasszikus filmek. Az Alphaville kultuszfilm, akkortájt készült, amikor én művészeti tanulmányokat folytattam, és egy olyan életkorban láttam, amikor az ember nagyon fogékony tud lenni. Sok filmes utalás található a dalaimban, a legtöbb talán a 2HB-ben (az első Roxy Music-lemezen hallható - a szerk.), amit a Casablanca című Bogart-film ihletett - az egy mozitörténeti mérföldkő.

MN: Néhány éve elvállaltál egy kisebb szerepet a Reggeli a Plútón című filmben. Hogyhogy nem álltál neki előbb a színészkedésnek? Biztosan kaptál szerepajánlatokat.

BF: Tény, hogy a karrierem során befutott néhány ajánlat, de nem olyan sok, mint gondolnád. Valahogy mindig rosszkor kerestek meg, vagy pedig az fordult elő, hogy nem tetszett a szerep. Egyszer majdnem sikerült megcsípnem egy nagyobb szerepet, konkrétan a Cliffhanger című filmben, ami érdekelt is volna, mert eljátszhattam volna a rosszfiút. Csak annyi volt a gond, hogy Sylvester Stallone egy tapasztaltabb színészt keresett.

MN: Ha készülne egy film az életedről, kit látnál szívesen Bryan Ferryként?

BF: Sok közül lehetne választani: Arnold Schwarzenegger, Leonardo DiCaprio, George Clooney... Végtelen számú lehetőség van.

MN: 2007-ben kiadtál egy olyan albumot, amin csak Bob Dylan-feldolgozások szerepeltek. Kaptál valami visszajelzést tőle?

BF: Nem, fogalmam sincs, hogy tetszik-e neki a lemez, de remélem, hogy igen.

MN: És ha Dylannek fel kéne dolgoznia egy Bryan Ferry- vagy Roxy Music-dalt, melyiket hallanád tőle szívesen?

BF: Mondjuk az Avalont vagy az In Every Dream Home A Heartache-et - lehetőleg a Nashville Skyline (Dylan 1969-as albuma - a szerk.) hangulatában.

MN: Ki volt az értelmi szerzője a tíz évvel ezelőtti első Roxy Music-újraegyesülésnek?

BF: Sokan szerették volna, hogy álljunk össze, én meg úgy gondoltam, miért ne. Remek élmény volt.

MN: Mindig újabb és újabb pletykák jönnek a zenekar visszatérő lemezéről. El fog valaha is készülni?

BF: Továbbra is folyik az új Roxy Music-album szponzorának keresése...

MN: Milyen zenészekből állítanád össze a tökéletes kísérőzenekarodat?

BF: Marcus Millernek mindenképp benne kéne lennie, Al Jackson dobolna, Prince gitározna, Booker T. Jones billentyűzne és a Staple Singers vokálozna.

MN: Nemrég felléptél Kate Moss esküvőjén, aki amúgy az Olympia borítóján is szerepel. Te ajánlottad, hogy fellépsz, vagy ő kért fel?

BF: ' kért fel, és én természetesen igent mondtam. Az egész zenekar nagyon élvezte a bulit.

MN: Paul McCartney is ott volt az esküvőn. Milyen érzés úgy énekelni, hogy közben ott táncol a zenédre?

BF: Ez a buli szürreálisabb élményei közé tartozott...

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.