Egy úrhatnám polgár kihasználja, hogy leánya az ismert pénzember elkényeztetett fiacskájával jár. Beszáll a milliárdos kétes üzletébe – hogy azután a pilótajáték-elvű ügyeskedésen rajtavesztve, saját lányát elárulva, a gazdag ember nejét megzsarolva szerezze vissza amúgy kölcsönbe kapott pénzét. A pénzember felesége, az egykori színésznő – unalmában, a bőkezű patrónus szerepében tetszelegve – romos színházépületet vásároltat férjével, ám a gazdasági válság elsodorja valamennyi ígéretét és igyekezetét: megalázva távozik a művészkörből, a felújítandó épület pedig nem a kisváros kulturális életének fellegvára lesz, hanem ingatlanbefektetésként hasznosul.
A manipulációk sűrű, rossz szagú szövevénye tárul fel az olasz pénzarisztokrácia világában játszódó filmben. Gazdag, újgazdag és gazdagság után vágyakozó hőseinek közös vonása az elvtelen önzés. Mindenki mindenkit elárul, elsősorban saját magát, nincs egyetlen szereplő sem, aki haboznék a másik fejére taposni, ha abból valamilyen előnye származik. A legpozitívabb szereplő egy cserbenhagyásos gázolást úszna meg, ha tehetné.
Paolo Virzì több nézőpontból előadott, egy thriller feszültségét hordozó története közvetlen rokona azoknak a hatvanas-hetvenes években született nyugtalanító, nemegyszer politikai kriminek álcázott, de mindig erősen társadalomkritikus olasz filmeknek, amelyek nem csupán elidegenedett emberi egzisztenciák önmagukat vagy másokat pusztító energiáinak működését képezték le, de modelleztek egy széthullott, értékeit elvesztett, csakis a pénz által mozgásban tartott társadalmat is.
Forgalmazza a Vertigo Média
