tévésmaci

Farkasfalka

  • tévésmaci
  • 2022. október 19.

Film

Amikor Sztupa és Troché különválva intéztek el egy közös ügyet, Troché egy hajó fedélzetén fagyoskodott valahol a Majna és a Rajna összefolyásánál.

Állt a partot nézve, s úgy érezte, hogy a keze kesztyűstől is odafagy a korláthoz. Mellette Joan (nem ez volt neve, de Troché így szólította) épp filmet cserélt a fényképezőgépében, és csudára úgy tetszett, hogy ő szikrányit sem fázik, fogával lehúzta a kesztyűjét, hogy ügyesebben mozogjanak az ujjai, s fél perc múlva már ismét eszelősen kattogott a Hasselbladja, de ő azt is túlkiabálta: reszkes, Lorelei, jövünk! Troché arra gondolt, hogy Lorelei nem is lehet szőke, s nem is fésülheti a hosszú haját, hanem barna, s inkább rövid a haja, mint hosszú, s a hajósok a barna szeme mélyében lelik a vesztüket, s ebben a cefet időben neki is sapkát kell viselnie, ilyen színes-vicces fülvédőset, mint amilyen alól Joan épp most rápillantott, nyilván azért, hogy Troché is átélje a lélekvesztőiket a sziklának kormányozó hajósok minden örömét, bánatát egy szemvillanás alatt. Este már nem kellett fázni, Joan a taverna párás ablakára írta az ujjával, hogy basics of love, és megversenyeztették a rajnai borokat a moseli borokkal, miközben nagykabátok párologtak a fogasokon, Troché egyre csak magyarázott, a pincér pedig kitüntető kedvességgel beszélt hozzájuk, s ők boldogan berúgtak. Tökéletesen berúgtak. Aki szembejött a hotel felé vezető utcákon, aligha tudta eldönteni, hogy ezek most is igazából tántorognak vagy csak feneketlen jókedvükben tesznek úgy, mintha tántorognának, de jó volt nézni őket, hallani Joan kacagását, kinevetni Troché félrecsúszott sálját. A portás gyümölcsöt és virágokat küldött fel a szobájukba, s kedvesen a lifthez tessékelte őket.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.