Miután Merete Lynggaard, az ígéretes szőke politikusnő megmenekült a keszon poklából, ahol hosszú évekig sínylődött (Nyomtalanul), egy húsz éve elkövetett kettős gyilkosság aktája landol titokzatos körülmények között Carl Mørck asztalán. A dolgot még érthetetlenebbé teszi, hogy ez nem is Mørck asztala: az esetet megoldották, a tettes feladta magát, és jól megérdemelt büntetését tölti.
Jussi Adler-Olsen krimisorozatának második kötete ismét évtizedekre visszanyúló és szerteágazó történettel tüntet, amelyet ezúttal kevésbé sikerült vászonra adaptálni. Azt várnánk, hogy a viszontlátás során végre közelebb kerülünk a komor lelkületű Mørck nyomozó és sokféle tehetségű szír asszisztense, Assad személyiségéhez, de nem elég, hogy e reményünkben csalatkozunk, még össze is zavarnak minket az alkotók: a korábbi nyitott kérdéseket újakkal tetézik, és egymásnak ellentmondó válaszokkal szúrják ki a szemünket. Szegény Nikolaj Lie Kaas egyre inkább önmaga szobrát kénytelen játszani (egyre modorosabban) a – némileg elnagyoltan megírt – főszerepben; a remek Fares Fares által megformált Assad mintha rohamosan leépült volna az első rész óta, és az ügyosztály harmadik dolgozójaként felléptetett tűzrőlpattant titkárnő csak súlyosbít a helyzeten. Holott együtt a régi gárda, a forgatókönyvíró Nikolaj Arcel, a rendező Mikkel Nørgaard és persze a jól bevált szerző, Adler-Olsen, akit figyelemre méltó fantáziával áldott meg a sors, de szárnyaló ötletei után loholva hajlamos elhanyagolni a párbeszédeket és a következetes jellemformálást.
A sztori változatlanul izgalmas és sokrétű, bár most nem kapunk 2 in 1 thrillert a krimi mellé. (Kaphattunk volna, a több mint tíz éve menekülő, a jólétet a hajléktalanlétre cserélve rejtőzködő Kimmie-től, a bűnbanda egyetlen lány tagjától, ha nagyobb teret adnak a figurájának.) Brutalitásban viszont most sem szenvedünk hiányt, legyen szó szexről vagy erőszakról, a lórúgás a mérték. A fiatal testvérpár meggyilkolása ügyében nyomozva számos más, ad acta helyezett, kirívóan erőszakos cselekményhez és a felső tízezer köreibe vezetnek a szálak. A gyanúsítottak egy bentlakásos elitiskola hajdani tanulói, szenvedélyes vadászok, akik ma is „aktívak”, és olyan messzire elér a kezük, hogy a rendőri vezetést is befolyásolni tudják. Így Mørck nem ülhet meg a Lynggaard-ügy babérjain, hanem megint csak széllel szemben kénytelen felgöngyölíteni a nehéz esetet.
A Vertigo Média bemutatója
