Film

Feladta magát

Mikkel Nørgaard: Fácángyilkosok

  • - borz -
  • 2015. április 20.

Film

Újra nyomoz a megoldatlan gyilkosságokra specializálódott Q Ügyosztály!

Miután Merete Lynggaard, az ígéretes szőke politikusnő megmenekült a keszon poklából, ahol hosszú évekig sínylődött (Nyomtalanul), egy húsz éve elkövetett kettős gyilkosság aktája landol titokzatos körülmények között Carl Mørck asztalán. A dolgot még érthetetlenebbé teszi, hogy ez nem is Mørck asztala: az esetet megoldották, a tettes feladta magát, és jól megérdemelt büntetését tölti.

Jussi Adler-Olsen krimisorozatának második kötete ismét évtizedekre visszanyúló és szerteágazó történettel tüntet, amelyet ezúttal kevésbé sikerült vászonra adaptálni. Azt várnánk, hogy a viszontlátás során végre közelebb kerülünk a komor lelkületű Mørck nyomozó és sokféle tehetségű szír asszisztense, Assad személyiségéhez, de nem elég, hogy e reményünkben csalatkozunk, még össze is zavarnak minket az alkotók: a korábbi nyitott kérdéseket újakkal tetézik, és egymásnak ellentmondó válaszokkal szúrják ki a szemünket. Szegény Nikolaj Lie Kaas egyre inkább önmaga szobrát kénytelen játszani (egyre modorosabban) a – némileg elnagyoltan megírt – főszerepben; a remek Fares Fares által megformált Assad mintha rohamosan leépült volna az első rész óta, és az ügyosztály harmadik dolgozójaként felléptetett tűzrőlpattant titkárnő csak súlyosbít a helyzeten. Holott együtt a régi gárda, a forgatókönyvíró Nikolaj Arcel, a rendező Mikkel Nørgaard és persze a jól bevált szerző, Adler-Olsen, akit figyelemre méltó fantáziával áldott meg a sors, de szárnyaló ötletei után loholva hajlamos elhanyagolni a párbeszédeket és a következetes jellemformálást.

A sztori változatlanul izgalmas és sokrétű, bár most nem kapunk 2 in 1 thrillert a krimi mellé. (Kaphattunk volna, a több mint tíz éve menekülő, a jólétet a hajléktalanlétre cserélve rejtőzködő Kimmie-től, a bűnbanda egyetlen lány tagjától, ha nagyobb teret adnak a figurájának.) Brutalitásban viszont most sem szenvedünk hiányt, legyen szó szexről vagy erőszakról, a lórúgás a mérték. A fiatal testvérpár meggyilkolása ügyében nyomozva számos más, ad acta helyezett, kirívóan erőszakos cselekményhez és a felső tízezer köreibe vezetnek a szálak. A gyanúsítottak egy bentlakásos elitiskola hajdani tanulói, szenvedélyes vadászok, akik ma is „aktívak”, és olyan messzire elér a kezük, hogy a rendőri vezetést is befolyásolni tudják. Így Mørck nem ülhet meg a Lynggaard-ügy babérjain, hanem megint csak széllel szemben kénytelen felgöngyölíteni a nehéz esetet.

A Vertigo Média bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.