Film

Férfiak fecskében

  • 2018. augusztus 12.

Film

Hol a boldogság mostanában? Táncparketten, uszodában. A kisember, kinek élete tönkremenni készül, kihúzza magát, legyőzi önmagát és a konvenciókat, kiáll a világ elé, s olyat tesz, amit sosem hitt volna. Közben, nem mellesleg rátalál vagy ismét felébred benne a szerelem, s az elidegenedett, besavanyodott, fogyasztásban elhülyült világ arcába vágja, hogy ő igenis és végre boldog – mert nem akar többé megfelelni senkinek, csak saját késztetéseinek.

A néhány hete bemutatott Táncterápia boldogságreceptjét hirdeti ez a – hát hogy mondjam, ha sok pocakos, szőrös, zsörtölődő férfi fogja egymás meztelen lábát az esztétikai hatás érdekében? – bájos dolgozat is, amelyben szinkron­úszásra vetemedik nyolc középkorú lúzer, hogy visszanyerje önbecsülését és életkedvét, mígnem azon kapják magukat, hogy világversenyen képviselik Nagy-Britanniát. Persze, van a vállalkozásban valami a magukat csippendélfiúkként eladni kívánó prolik csetlés-botlását sikerre vivő Alul semmi csoportdinamikájából, némi áthallás a film producerének első rendezéséből (Machan), amelyben indiaiak próbálnak kézilabdázni a nyugati emigráció reményében (az olyan, mint a magyar krikettválogatott), s beugorhat a jamaicai bobcsapat szidolozott kalandjait komédiába öntő Jég veled! is. De ki követelné az eredetiséget a nyári akciófilm-áradatban egy könnyed vígjátéktól, amely legalább közvetlen, kedves, a maga felszínességében is humánus, és szuperhősök helyett olyan, határozottan embernek látszó karaktereket mozgat, akiknek magunk is lennénk a barátai.

A Cirko Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.