Film

Sicario 2. – A zsoldos

  • - kg -
  • 2018. augusztus 5.

Film

Amikor még csak egy film volt, és nem egy sehová sem tartó, a bérletesek bizalmából élő sorozat, nem győztük dicsérni a Sicariót; hogy így a fényképezés, meg úgy a kifinomult rendezői kéz, nem is beszélve Benicio Del Toróról, a rémálmoktól gyötört gyilkos szakemberről, aki úgy tud felriadni álmából, hogy az fenyegetőbb, mint az egész mexikói–amerikai drogháború, melynek vérzivataros részleteit Denis Ville­neuve filmje oly filmszerűen ábrázolta. A felriadós részletek miatt sikerült is egy emlékezetes art-akciófilmet összehozni, ami nem volt olyan okos, mint amilyennek látszani akart, de a sok nüansz meg a hangulatos feszkó a kifinomult nézőközönség tetszését is elnyerte. A folytatásra jó érzékkel épp ezeket hagyta el a megváltozott alkotógárda: a kreatívok közül pont a forg.- könyvírót sikerült visszahívni, aki egy régi szövegfile-ból dolgozhatott, amelybe az első részből kimaradt gondolatait mentette el, az olyanokat, mint hogy Mexikó útjai rögösek, határvidéke tágas, embercsempészei elvetemültek, de vannak földközeli, becsületes népek is, akikre mindig lehet számítani. Amcsiban meg a gaz bürokraták mesterkednek, ezeknek az sem drága, hogy háborút szítsanak a kartellek között az egyik nagykutya (nem szó szerint értendő!) leányának elrablásával. Az elmentett szöveg itt véget ér, az író ezen a ponton egy újabb file-t nyitott Sicario 3. – Űrvámpírok címmel. A trilógia záróepizódja is a realizmus jegyében készül: Benicio a határvidéken landoló lények fogságába kerül, de veleszületett sármja és bérgyilkosi leleménye nem hagyja cserben.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.